A marosvásárhelyi Színház tér (románul: Piața Teatrului) a Rózsák teréről nyíló, modern épületekkel szegélyezett közterület. 1971–1973 között hozták létre a ferences kolostor épületegyüttese, és az ezek mögött elhelyezkedő Lázár Ödön park lebontásával. Eredetileg pártpropagandai tömeggyűlések, felvonulások színhelyének (úgynevezett „tapstérnek”) szánták.[1]
Története
A 18. században Marosvásárhely főterén épült fel a ferencesek temploma és kolostora, „a város legkedveltebb római katolikus temploma”.[2] Az építkezés 1745-ben kezdődött és 1777-ig tartott, de a templom tornyát csak 1802-ben fejezték be. Kriptájában városi előkelőségek és szerzetesek nyugszanak, és a kolostorban több, mint egy évszázadon keresztül fiúiskola és bentlakás is működött.[3] A kolostor mögötti nagyméretű kertet Lázár Ödön parknak nevezték; itt sövénylabirintus és kertmozi is volt, a parkon túl pedig a Hargita vendéglő.[4][5]
A 20. század második felében a kommunista városvezetés a központ átrendezését tűzte ki céljául. A helyi tanács a főtéri telekért cserébe engedélyezte a katolikusoknak egy külvárosi templom és plébániaépület felépítését, melyekre égető szükség volt a hívek számának növekedése miatt. Az egyezség 1968-ban jött létre, a ferencesek templomát és kolostorát pedig 1971-ben lebontották, kegyeleti okokból meghagyva a tornyot.[2] Ugyancsak lebontották a templom mellett álló 9. szám alatti épületet, ahol többek között a Hungária kávéház működött,[6] és felszámolták a Lázár Ödön parkot is.
A megüresedett helyen 1971–1973 között modern épületekkel szegélyezett, a Nemzeti Színház által uralt, nagy, nyitott teret hoztak létre. Kiképzése és az épületek terve Constantin Săvescu bukaresti építész nevéhez fűződik.[3] 2009–2011 között felújították, az egykori templom és kolostor körvonalait gránitkövekkel jelölték meg.[7]
Leírása
A Rózsák teréről nyílik, a Toldalagi-palota és az Apolló-palota mögötti részen. Téglalap alakú, nyitott tér, területe 1,8 hektár. A tér nem illeszkedik Marosvásárhely szecessziós központjába; egyesek máig tipikus kommunista „tapstérként” jellemzik.[5][7]
Főbb épületei, látnivalói:
- Az északnyugati oldalon van a Nemzeti Színház; 1969–1973 között épült (Marosvásárhelynek egészen addig nem volt kőszínháza, az előadásokat különböző épületekben tartották, például az Apolló-palotában, a régi Transzilvánia Szállóban, vagy a Kultúrpalotában).[3]
- Continental szálló, 1980-ban nyílt meg.[3]
- Luxor üzletházak, egykoron a város legnagyobb kereskedelmi központja.[3]
- A Toldalagi-palota mellett van a Mac Constantinescu által tervezett szökőkút, melyet a város egyik szimbólumaként ismernek, bár a 2011-es felújítás során elvesztette eredeti kinézetét.[8]
- Több modern szoborcsoport is látható a téren: Tragédia és komédia (Mac Constantinescu), Genézis (Kulcsár Béla), Múzsák (Zagyva László), Kagyló (Gavril Ședran).[8]
Képek
-
Az egykori ferences templom
-
Múzsák szoborcsoport, templomtorony
-
A szökőkút 2005-ben, az átépítés előtt
-
Karácsonyi vásár
Jegyzetek
,_Zene,_T%C3%A1nc,_K%C3%B6lt%C3%A9szet,_%C3%9Cnnep_c._kompoz%C3%ADci%C3%B3_(Zagyva_L%C3%A1szl%C3%B3,_1973.),_h%C3%A1tt%C3%A9rben_a_ferences_templom_tornya._Fortepan_31828.jpg)
.svg){kind=small}
