Smura Győző (közéletben Kalocsai) és Sárváry Janka (1878–1948)[1] színészházaspár lánya.[2] Édesanyja megözvegyült, majd 1912-ben férjhez ment Székely Jenő újságíróhoz, a Hírlap nyomdavállalat vezetőjéhez.[3] Iskoláit Debrecenben végezte. 1922-től 1925-ig a budapesti Vígszínház, 1925–26-ban a Renaissance, 1927–28-ban a Fővárosi Operettszínház, 1931–32-ben a Belvárosi Színház, 1932–1934 között a Magyar Színház tagja volt. 1934–35-ben, illetve 1936–37-ben az Andrássy úti Színházban játszott. 1938-ban a Pesti Színházban lépett színpadra. A színészkamara névsorából 1941-ben – saját kérésére – törölték. Prózai és zenés művek fiatal leányalakjait formálta meg.
Első házastársa Pethő Sándor történész, újságíró, a Magyar Nemzet alapító főszerkesztője volt, akivel 1926. június 14-én Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[4] (Pethő gyermeke, Pethő Tibor még e házasságot megelőzően, 1918-ban született). Del Medico Imre visszaemlékezése szerint Székely hozzájuk volt hivatalos ebédre, amikor Pethő Sándor balesetet szenvedett és meghalt. A rádióban rendkívüli hírként mondták be a baleset részleteit, így a vendéglátó család már tudott Pethő haláláról, a vendégségbe érkező Székely Lujza azonban még nem, Del Medicoéknál értesült a tragédiáról.[5] Pethő halála után két évvel, 1942 elején kötött házasságot Acsay László építészmérnökkel.[6] Acsay aktív közéleti szereplő volt, 1931-től a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt tagja, majd az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, az FKgP balra tolódását követően 1947-től a Magyar Függetlenségi Párt tagja lett, de 1947-ben emigrálni kényszerült.[7] A második világháború idején - különösen Acsay zsidó származása miatti 1941-es nyugdíjazása és Székely ugyanabban az évben történt visszavonulása után - a nemzeti ellenállás szervezésében vállaltak némi szerepet. Acsay pilismaróti nyaralójában bújtatták Kovács Imre parasztpárti politikust, illetve Székely barátnőjének, Karády Katalinnak a révén Kovács és Ujszászy István közötti kapcsolattartást segítették.[8][9] A férjét ért politikai retorziók miatt 1947 őszén az Amerikai Egyesült Államokba emigráltak,[10] ahol Székely élete hátralévő éveiben már sem színművészeti, sem közéleti vonalon nem játszott jelentékeny szerepet. Acsay 1992-ben, ő maga 1998-ban hunyt el New Yorkban.
Testvére Székely László volt, aki előbb a Magyar Nemzet kiadóhivatalának, majd az Új Magyarország című lapnak volt igazgatója.
↑Kozák Péter: Acsay László. Névpont (2013) (Hozzáférés: 2020. szeptember 5.)
↑Sipos Péter: Újszászy István, a titokzatos tábornok. História, XXIV. évf. 2. sz. (2002) 29. o.
↑Pihurik Judit: Vallomások a holtak házából.: Ujszászy István volt vezérőrnagynak, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ hajdani vezetőjének az ÁVH fogságában írott feljegyzései. Századok, CXLIII. évf. 1. sz. (2009) 1276. o.
↑Pfeiffer Zoltán már New Yorkban rágalmazza a magyar demokráciát. Világosság, III. évf. 260. sz. (1947. november 14.) 5. o.
Források
Magyar asszonyok lexikona. Összeállított, előszóval és történelmi résszel ellátta Bozzay Margit. Budapest, 1931. elektronikus elérhetőség: Magyar Elektronikus Könyvtár
