A szász jogkönyv (a német forrásokban Statuta vagy Eygenlandrecht) az erdélyi szász univerzitás írásba foglalt jogrendje, amely az erdélyi szászok hagyományos privilégiumain alapul.
A tárgyban két régebbi feljegyzés is létezett, az egyik Thomas Bomelnagyszebeni városi tanácsos kézirata (Statuta jurium municipalium civitatis Cibiniensium), illetve Johannes Honterus műve (Compendium juris civilis), mindkettő a 16. század első feléből, de egyik sem nyert hivatalos megerősítést. A 16. század a szászoknak ugyan megvoltak a saját nemzeti szokásaik, de az úgynevezett Altenberger-kódex, amelyre addig a szebeni polgármesterek a hivatalos esküt letették, németországi jogot tartalmazott.
A jogkönyv hatálya a Királyföld lakóira terjedt ki (tehát nem kizárólag a szászokra, hanem a Királyföld más nemzetiségű tagjaira is).
Tartalma
Tartalmát illetően nagyban támaszkodott a római jogra, de átvett egyes elemeket a magdeburgi városjogból illetve a szász tükörból is. A jogkönyvben tételesen nem szabályozott esetekre szubszidiáris jogforrásként a „császári jog” szolgált. (Quicquid autem his legibus specialiter non est expressum, id veterum legum constitutionumque regulis, imperatorio iure comprehensis, omnes relictum intellegant)[2]
A benne foglalt szabályok az eljárásjogra, a polgári jogra és a büntetőjogra vonatkoztak. A büntetőjogi részei 1803-ig, a magánjogi részei 1853-ig maradtak hatályban, amikor is az osztrák monarchia jogrendje lépett a helyére.
↑Római jog XXIV. (magyar nyelven) pp. 28–30. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara. (Hozzáférés: 2008. május 23.)[halott link]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Eygenlandrecht című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
