Szász István (újságíró)

Ez a szócikk az újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Szász István (egyértelműsítő lap).

Szász István
Született	1910. február 7. Cécke
Elhunyt	1981. május 31. (71 évesen) Kolozsvár
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	újságíró, elbeszélő
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Szász István (Cécke, 1910. február 7. – Kolozsvár, 1981. május 31.) újságíró, elbeszélő.

Életpályája

Középiskoláit Székelyudvarhelyen (1928), egyetemi tanulmányait francia nyelv- és irodalom szakon Kolozsváron, az I. Ferdinand Egyetemen, majd Dijonban és Besançonban végezte (1928–1931). 1929–1940 között az Ellenzék munkatársa volt, itt jelent meg első cikke, de írásait közölte a Brassói Lapok, amelynek 1935–1938 között riportere volt, valamint a Reggeli Lapok (1938–1939), Magyar Néplap (1941–1942), Szabad Szó (1944), Népi Egység (1945–1947), 'Világosság (1948–1949), a marosvásárhelyi Népújság (1949–1951), Falvak Dolgozó Népe (1953–1958) is. 1945 után egy ideig az MNSZ sajtóosztályán, majd nyugdíjazásáig az Utunk című irodalmi lapnál dolgozott, a lap terjesztőjeként.

1941–1942-ben a Temesváron megjelenő Magyar Néplap főszerkesztője, 1953–1958-ban a Falvak Dolgozó Népe irodalmi szerkesztője.

Kötetei

• Új pénz, jó pénz (elbeszélések, Kolozsvár 1947)
• Nyúl a telefonpóznán (anekdoták, Kolozsvár 1971)
• Bika a toronytetőn (anekdoták, Kolozsvár 1983)

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/1. (S–Sz). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010. ISBN 978-973-26-0961-3  

További információk

• Kormos Gyula: Anekdoták dicsérete. Utunk 1971/50.
• Pomogáts Béla: Az önkeresés útján. Jelenkor 1972/10.
• Marosi Péter: Meghalt Szász István, Utunk 1981/23.