PROFILBARU.COM

	Szász Béla
	Életrajzi adatok
Született	1840. április 23.; Nagyenyed
Elhunyt	1898. július 7. (58 évesen); Kolozsvár
Sírhely	Házsongárdi temető
Ismeretes mint	költő; filozófus; fordító;
Szülei	Szász Károly
Gyermekek	Szász Béla
	Pályafutása
Szakterület	bölcsészet
Kutatási terület	filozófia
	Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TE	nyilvános rendes tanár, dékán, rektor
Akadémiai tagság	MTA, l. 1883
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szász Béla témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk Szász Béla egyetemi tanár, műfordítóról szól. Hasonló címmel lásd még: Szász Béla (egyértelműsítő lap).

Szemerjai Szász Béla (Nagyenyed, 1840. április 23. – Kolozsvár, 1898. július 7.) egyetemi tanár, költő, műfordító. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és a Kisfaludy Társaság tagja.

Id. Szász Károly (1798–1853) nagyenyedi tanár és Münstermann Franciska fia; Szász Károly (1829–1905) író, református püspök öccse; Szász Béla tanár (1872–1944) apja.

Élete

A gimnáziumot Budán a piaristáknál, Pesten az ágostai hitűeknél, Marosvásárhelyt és Nagyenyeden a reformátusoknál végezte. Innen 1859-ben a pesti református teológiai tanintézetbe ment és annak négyéves tanfolyamát hallgatta. 1863 őszén a jénai egyetem filozófiai karán, 1864–1865-ben az Utrechti Egyetemen folytatta tanulmányait. 1865 tavaszán kinevezték a marosvásárhelyi főiskola bölcseleti tanszékére, de a tanév végéig Utrechtben maradt, majd Hollandiát, Londont és Németország egy részét bejárva tért haza. Marosvásárhelyt a gimnáziumban és jogakadémián bölcseletet és magyar irodalmat tanított.

A Kisfaludy Társaság 1868-ban választotta tagjai közé. 1870 végén meghívták a Kolozsvárt alapított Kelet című politikai és közgazdasági napilap szerkesztésére; ekkor Kolozsvárra költözött, ahol a református főiskolán filozófiát tanított. 1872-ben az akkor megnyitott kolozsvári egyetemre a bölcsészet rendes tanárának nevezték ki. Három ízben a bölcsész kar dékánja és az 1890–1891-es tanévben az egyetem rektora volt. 1883-ban a Magyar Tudományos Akadémia megválasztotta levelező tagjának. Az 1880-as évek végén idegbántalmak támadták meg és 1895 januárjában nyugalomba vonult. Az Erdélyi Múzeum Egylet történeti szakosztályának alelnöke és az Erdélyi Irodalmi Társaság rendes tagja volt.

Munkássága

Filozófiai tanulmányai és a külföldi irodalmakban való jártassága kifejlesztették művészi érzékét, témáit szigorú önkritikával dolgozta fel. Költőként Longfellow tanítványa. Líráját a bölcselet és a költészet összekapcsolása jellemezte, filozófiája vallásos világnézetén alapult. Nem lett népszerű költő, mert kortársai idegenkedtek a filozofikus elemektől. Versei Kolozsvárt, két kötetben jelentek meg (A kandalló előtt, 1875; Szász Béla költeményei, 1883).

A Kisfaludy Társaságban a kortársait ostorozó A szabadelvűek című szatirikus költeménnyel (1870) foglalta el székét. Ebben a kiegyezést, az 1867. évi alkotmányt védve fordult a baloldali politika ellen. A szatíra felolvasása a Kisfaludy Társaságban vitát keltett. Tóth Kálmán felszólalt a költemény politikai iránya ellen, Gyulai Pál és Szász Károly kijelentették, hogy a költőktől nem lehet elvitatni a társadalmi kérdések ostorozásának jogát.

Filozófiai művek fordítójaként John Stuart Mill művének fordítása (A deduktív és induktív logika rendszere) állította a legnehezebb feladat elé, mert a magyar filozófiai szaknyelv csak néhány évtizeddel később érte el modern fejlettségét. Jelentősek irodalmi műfordításai: Thackeray két regényét és Longfellow költeményeit ültette át magyarra.

Cikkei, versei és versfordításai jelentek meg többek között a Hölgyfutárban (1860-64. költ., 1864. Hugo Viktor emlékirataiból); a Lisznyay-Albumban (1863); a Vasárnapi Ujság csaknem minden évfolyamában (1863-tól), az Erdélyi Protestáns Közlönyben, a Magyar Ember Könyvtárában (IV. 1863. Magyar László utazása Afrikában), a Részvét Könyvében (1863), a Sárospataki Füzetekben (1865. Fichte János Tódor Gottlieb), a Budapesti Szemlében (1865. Fischer Kunó Goethe Faustjáról), a Fővárosi Lapokban (1865. Jenai élet, Séta Utrechtben, 1866. London utcáin); a Marosvásárhelyt megjelent Székely Közlönynek 1867–68-ban főmunkatársa volt; a Család és Iskolában (1883. Az iskolai takarékpénztárakról, különnyomatban is), a Kisfaludy Társaság Évlapjaiban (Új F. X., XII., XIX. 1884); a Keleti Virágokban (1889).

Munkái

Esmond Henrik. Thackeraytól, ford. Pest, 1862–1863. Négy kötet. (Bátyjával, Szász Károllyal.)
A tudalom kérdése. Tanári beköszöntő beszéd. Kolozsvár, 1866.
A négy György. Thackeraytól, ford. Pest, 1867. (2. kiadás. Budapest, 1893.)
Az élet a halálban. Halotti beszéd Makfalvi Dósa Elek koporsója fölött. Marosvásárhely, 1868.
A szabadelvüek. Szatira. Székfoglaló. Pest, 1870. (Különnyomat a Kisfaludy Társaság Évlapjaiból.)
A deductiv és inductiv logika rendszere. Írta Mill John Stuart. Ford. Budapest, 1874–1877. Három kötet.
A kandalló előtt. Elbeszélő költemények. Kolozsvár, 1875.
Deák Ferenc emlékezete. Kolozsvár, 1876.
Szász Béla költeményei. Kolozsvár, 1883.
A reflexiv és valláserkölcsi elem a költészetben s Longfellow. Akadémiai székfoglaló. Budapest, 1884. (Értekezések a nyelv- és széptudomány köréből XII. 3.).
Anglia története korunkban. Mc Carthy Justus után ford. Budapest, 1885–87. Három kötet.
Az erkölcs metaphysikájának megalapítása. Írta Kant Emmanuel, ford. és bevezetéssel ellátta. Kolozsvár. (Külön nyomat az Erdélyi Múzeumegylet bölcs-, nyelv- és tört.-tud. szakosztálya kiadványai II. kötetéből.)
A philosophiai facultásról. Rektori értekezés. Kolozsvár, 1887. (Az egyetem Actái és a Magyar Philosophiai Szemle.)
A philosophia mint bűntárs. Dr. Öreg János „Erkölcsiség szabadakarat nélkül” című művének bírálata. Kolozsvár. (Különny. az Erdélyi Múzeumegylet kiadványai VI. kötetéből.)
Egy veszedelmes nagy tévedés. De Gerando Antonina „A női élet” című könyvének ismertetése és bírálata. Kolozsvár, 1892.
Longfellow költeményeiből. Makkabeus Judás, Pandora és kisebb költemények. Budapest, 1897.

Szerkesztette és tulajdonosa volt a Székely Hirlap című politikai és vegyestartalmú közlönynek 1869-70-ben Marosvásárhelyt; szerkesztette Kolozsvárt a Keletet 1871-től 1874-ig.

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 7. kötet: A költészet fejlődése c. alfejezet (Arcanum Kiadó)