Apja Szántó Tibor[6] író,[7] a kor progresszív, reformer folyóirata, a Dunántúl (1952–1956) alapító főszerkesztője, aki először szólaltatta meg az olyan elhallgattatott írókat, mint Mándy Iván, Weöres Sándor, Kodolányi János vagy Sinkó Ervin. Igazgatta a Dunántúli Magvető Kiadót és a Dunántúli Írók Szövetsége vezetője volt. (A Dunántúl 1957 januári betiltása és Szántó Tibor bebörtönzése[8] után Jelenkor címen jelent meg.) Anyja Varga Irén asszisztensnő.
Iskoláit szülővárosában végezte, 1970-ben érettségizett a Nagy Lajos gimnáziumban, majd jogi diplomát szerzett. Elvégezte az újságíró iskolát, 1997-ben nemzetközi kommunikációs menedzser MBA diplomát szerzett Angliában az Open University of Milton Keynesen.
A Dunántúli Napló munkatársa, majd a Népszava publicistája. 1982-től 1990-ig az Élet és Irodalom rovatvezetője, 1985-ig Széky Jánossal együtt tévékritikusa. Ezt követően a Kurír főmunkatársa, majd a Képes Európa főszerkesztője.
1994 óta kommunikációs szakemberként, tanácsadóként dolgozott itthon és külföldön, a Noguchi Porter Novelli, a világ egyik legnagyobb kommunikációs cége magyar ügyvezetője, 2015 óta elnöke.
1971 óta publikál, első novellája 19 évesen a Nők lapjában jelent meg. Írásai a Jelenkorban, Mozgó Világban, Új Írásban, antológiákban, könyvekben jelentek meg, novelláskötetét 1989-ben a Magvető adta ki. A 80-as évektől elsősorban rádiós, tévés és színházi darabokat írt. Két színdarabját és tizenkét rádiójátékát játszották. Számos televíziós produkció szerzője, többek között az Angyalbőrben és a Família Kft. egyik forgatókönyvírója.
