A film Magritte-díj jelölést kapott legjobb külföldi film kategóriában.[8] A Sztálin halála az Egyesült Államokban és Kanadában 8 millió, a többi országban (beleértve az Egyesült Királyságot 7,3 millió dollárral) pedig 16,6 millió dolláros bevételt ért el, így világszerte összesen 24,6 millió dollárt termelt.[3]
Cselekmény
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
A film zenéjét Chris Willis komponálta. Armando Iannucci kérésére a számlista nem komikus lett, hanem drámai hangvételű, tükrözve Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics szovjet zeneszerző grandiózus műveit a sztálini korszakban.[17][18]
Kritikai fogadtatás
A film betiltása
Nyikolaj Sztarikov író, az egykori Nagy Haza Párt vezetője szerint a Sztálin halála "a brit értelmiségi osztály barátságtalan húzása" és az "oroszellenes információs háború" része.[19] 2017 szeptemberében az Orosz Kulturális Minisztérium nyilvános tanácsának vezetője elmondta, hogy az orosz hatóságok fontolgatják a film betiltását, mivel a film része lehet egy "nyugati cselekménynek, amelynek célja Oroszország destabilizálása a társadalom szakadásának okozásával".[20] 2018. január 23-án, két nappal a film tervezett oroszországi megjelenése előtt[21] a vetítésen részt vettek az Állami Duma képviselői, az Orosz Történelmi Társaság képviselői, a Kulturális Minisztérium Közbizottságának tagjai és a filmipar tagjai. Két nappal később a Kulturális Minisztérium visszavonta a film forgalmazási jogát. De több mozi január végén vetítette a filmet, azt állítva, hogy nem hallottak arról, hogy a film kiállítási engedélyét visszavonták volna. Oroszország kulturális minisztériuma beperelte ezeket a színházakat.[22]
Az állami fenntartású orosz közvélemény-kutató központ (VTSIOM) közvélemény-kutatásának eredményei szerint az oroszok 35%-a elutasította a Kulturális Minisztérium döntését, amely szerint a filmet törlik a képernyőről, míg 30%-uk támogatta a tiltást, 35%-uk semleges volt. Az oroszok 58%-a azt mondta, hogy hajlandó lenne megnézni a filmet a mozikban, ha megszüntetnék a tilalmat.[23] A filmet Oroszországban mintegy 1,5 millió alkalommal töltötték le illegálisan.[24]
Az Orosz Kulturális Minisztérium ügyvédjeinek egy csoportja, köztük Zsukov lánya, Era Zsukova, Nyikita Mihalkov rendező, Vlagyimir Bortko, az Orosz Állami Történeti Múzeum vezetője, Alekszej Levikin[25] és Vlagyimir Megyinszkij kulturális miniszter indítványozták, hogy vonják vissza a film forgalmazását, mondván: "A Sztálin halála a gyűlölet és az ellenségeskedés ösztönzésére, az orosz (szovjet) nép méltóságának megsértésére, az etnikai és társadalmi alacsonyabbrendűség előmozdítására irányul, ami a film szélsőséges természetére mutat. Úgy gondoljuk, hogy a film hazánk torzítására készült úgy, hogy az 1950-es évek Szovjetuniójának gondolata az embereket csupán rettegéssel és undorral tölti el.[26] A szerzők szerint a film degradálja az orosz második világháborús harcosok emlékét, a Himnuszt obszcén kifejezések és sértő hozzáállás kíséri, történelmileg pontatlan díszleteket mutat be, a sztálingrádi csata 75. évfordulójának tervezett kiadása pedig "szembeköpése mindazoknak, akik ott haltak meg, és mindazoknak, akik még mindig életben vannak".[25] A filmet Oroszországban, Kazahsztánban és Kirgizisztánban betiltották.[22][7] Az Eurázsiai Gazdasági Unió tagjai közül csak Örményországban és Fehéroroszországban mutatták be. Örményországban a film Jereván két mozijában mutatkozott be 2018. január 25-én. Fehéroroszországban a film első késedelem után került bemutatásra.[27] Kazahsztánban a filmet csak a Clique fesztiválon vetítették.[7][28]
A történelmi hitelesség kérdése
Az események hitelesen:
Sztálin a végzetes agyvérzést 1953 március 1-jén hétfőn, esetleg vasárnap éjjel szenvedte el, a hivatalos közlemény szerint a Kremlben lévő irodájában; valójában a Moszkvától 15 km-re található kuncevói dácsájában.
A dácsa belső biztonsági szabályai szerint tilos volt engedély nélkül belépni a magán használatú helységekbe, ezért a rosszullétet nem érzékelte senki. A személyzet ideges volt, mivel Sztálin aznap nem csengetett sem reggeliért, sem ebédért. Az este 7 órakor a Kremlből érkező jelentéseket viszont személyesen kellett átadni. Ezt az dácsa főparancsnok-helyettese Pjotr Lozgacsov vállalta. A magatehetetlen vezérre vizeletben feküdve találtak rá a kis ebédlőben, heverőre fektették, majd pokróccal betakarták. Sztálin ekkorra 10, esetleg 18 órája magatehetetlen volt.
Ezek után értesítették a párt vezetését. Berija, Malenkov majd Hruscsov érkezett elsőként aki leszidták az őrséget mondván Sztálin csak alszik, feleslegesen zavarták őket, majd távoztak. Az őrség ismét telefonált, a vezetők visszatértek, ezek után hívtak orvost. A diagnózis felállításához több - köztük néhány, a GULAG-ban raboskodó - orvos véleményét is kikérték. A tünetek a filmbélivel megegyezőek. A vizsgálati eredményeket a Moszkvai Rádió is beközölte.
A halál márc. 5-én 21:50-kor állt be. Szvetlana visszaemlékezései szerint
"Az arca eltorzult és elsötétült. Ajkai elfeketedtek, arcvonásai felismerhetetlenekké váltak. Iszonytató volt a haláltusája. Szó szerint a szemünk láttára fulladt meg. A legutolsónak tetsző pillanatban aztán váratlanul kinyitotta a szemét, és vetett egy pillantást a szobában lévőkre. Rettenetes volt a tekintete, tébolyodott, vagy talán haragvó, tele volt félelemmel, amelyet a halál és a föléje hajoló ismeretlen orvosok arca keltett benne. Egyetlen másodperc alatt végigfuttatta a pillantását mindenkin. Aztán valami megmagyarázhatatlan és döbbenetes történt, amit a mai napig nem tudok elfelejteni és megérteni. Hirtelen felemelte a bal kezét, mintha felfelé mutatna valamire, és valamennyiünkre átkot küldene. Felfoghatatlan és fenyegető volt ez a gesztus, és senki nem tudta, vajon kire vagy mire irányulhat. A következő pillanatban, egy utolsó erőfeszítés után, a lelke végül kiszakította magát a testéből."
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a The Death of Stalin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.