Szoldatits/Szoldatics Ferenc (Vörösberény, 1820. november 28. – Róma, 1916. január 25.) magyar festő.
Életpályája
Veszprémben, a piarista gimnázium diákja volt.[6] 1840–1848 között Bécsben a képzőművészeti akadémián tanult Ranolder János pénzügyi támogatásával, ahol Josef von Führich és Leopold Kupelwieser (1796–1862) festő tanítványa volt. 1853-ban Rómában telepedett le. 1859-ben tanulmányutat tett Münchenbe és Drezdába.
Munkássága
A nazarénus festők követője volt, s így hatott a későbbi gödöllői iskola művészeire is. Olaszországban és Magyarországon számos templomnak festett oltárképeket és freskókat (Eger, Budapest, stb.). Fő műve az egri székesegyház Mária-kápolnájának falképei (1881). Portrékat is festett (IX. Pius pápa; XIII. Leo, egri Liceumi Képtár). Szoldatits Ferenc a magyar nazarénus egyik utolsó képviselője volt. Későbbi követője volt Nagy Sándor (1868–1950) és Körösfői-Kriesch Aladár (1863–1920), akik gyakori vendégei voltak nála. Művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában, a Bakony Múzeumban (ma: Laczkó Dezső Múzeum), Veszprémben, a Keresztény Múzeumban (Esztergom) és az egri érsekség képgalériájában.
Magánélete
1867-ben házasságot kötött, felesége Margherita Waldis lett. 1873-ban született egy fia, Giorgio Szoldatits (1873–1955), aki szintén festő lett.
Kiállításai
Festményei
Portrék
Jegyzetek
Források
- Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Budapest, Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
- Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
- Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002.
- Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8