Szojuz–40

Szojuz–40
Szaljut-program
Repülésadatok
OrszágSzovjetunió
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
HívójelDnyeper
SzemélyzetPopov, Prunariu
HordozórakétaR7 (11A511U), sorszám: 7K-T #56
NSSDC ID1981-042A
A repülés paraméterei
Start1981. május 15.
StarthelyBajkonur, LC1
Keringések száma124
Leszállás
helyeDzsezkazgantól 224 km-re DK-re
Földet érés
ideje1981. május 22.
Időtartam7 nap 20 óra 41 perc 52 mp
Űrhajó tömege6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül198,1 / 287 km
Pályahajlás
Föld körül51,6°
Periódus
Föld körül89,06 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–40 témájú médiaállományokat.

A Szojuz–40 (oroszul: Союз-40) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az utolsó Szojuz űrhajó vitte a kilencedik Interkozmosz (IK) legénységet a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén tartózkodott az első román űrhajós, Dumitru Prunariu. A további űrrepülések során a továbbfejlesztett Szojuz–T sorozatot használták.

Küldetés

Feladata a román-szovjet kutatási program végrehajtása az űrállomáson, valamint bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1981. május 15-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.1 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 198 kilométer, apogeuma 287 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 7 napot, 20 órát és 41 percet és 52 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 124 alkalommal kerülte meg a Földet.

Május 22-én belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 224 kilométerre délkeletre értek Földet.

Személyzet

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz–40-nel együtt)

Tartalék személyzet

Források

  • Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7

További információk

  • Szojuz–40. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–40. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–40. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–40. kursknet.ru. [2014. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–40. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz–40. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 17.)

Elődje:
Szojuz–39

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz T–5

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!