A szlovák nyelv írása nagyjából fonémikus, ami azt jelenti, hogy egy adott betű általában egy hangot jelöl és viszont. Ez alól kivétel csak a lágy d, n, t írásában és az [i], [iː] hangok lejegyzésében van.
A közbeszédben az ä betűt ugyanúgy ejtik, mint az e-t ([ɛ]).
A déli, Ipoly menti területeken, a magyar nyelv hatására az é és ó betűket a magyarhoz hasonlóan, zártan ejtik ([eː], [oː]), ugyanitt az a kiejtése is magyaros [ɒ] lehet.
Szláv eredetű szavakban nem állhat č, ď, j, ľ, ň, ť, š, ž betűk után é és ú betű, helyettük az ie és iu betűkapcsolatokat használják. Idegen szavakra ez a szabály természetesen nem vonatkozik.
A d, l, n, t betűket nem ejtjük lágyan idegen eredetű szavakban (telefón → [ˈtɛlɛfɔːn]; alanyesetű hímnemű melléknevek és határozók többes számában (tí odvážni mladí muži → [ti̞ː ˈɔdvaːʒni̞ ˈmladi̞ː ˈmu̞ʒi̞]); melléknévi végződésekben a hosszúsági szabály (egy szóban csak egy hosszú hang lehet) miatt röviddé váló e előtt (zelené stromy[ˈzɛʎɛnɛː ˈstrɔmi̞] → krásne stromy[ˈkraːsnɛ ˈstrɔmi̞]); valamint a következő szavakban: ten(az) → [tɛn], jeden(egy) → [ˈjɛdɛn], vtedy(akkor) → [ˈftɛdi̞], teraz(most) → [ˈtɛras]. Ezen szabályok miatt léteznek azonos alakú, de különböző kiejtésű és jelentésű szavak is: krásne → [ˈkraːsnɛ]szép és [ˈkraːsɲɛ]szépen.
A ď, ľ, ň, ť betűk után nem állhat e, i, í betű, helyesírásilag ilyenkor d, l, n, t + e, i, í kapcsolatokat használnak.
A dz és dž betűkapcsolatok csak idegen eredetű szavakban, illetve ritka szóösszetételekben fordulnak elő.
Egy szóban csak egy hosszú hang lehet (hosszúnak számítanak a kettőshangzók is ebből a szempontból), ez alól csak néhány kivétel akad. Ez a szabály érvényes a ragozott alakokra is, pl: ženám de súdim.
Az i/y és í/ý betűpárok kiejtése egyforma, rendre [i̞] és [i̞ː], azonban az i, í betűk meglágyítják az előttük álló d, l, n, t betűket, így kiejtésük [ɟ], [ʎ], [ɲ], [c] lesz, addig az y, ý nem. Helyesírási szempontból g, h, ch, k, r betűk után csak y/ý állhat, č, j, ň, š, ž után csak i/í, míg b, c, d, f, l, m, n, p, t, s, v, z után mindkettő előfordul, sok esetben az írásmódnak jelentésmegkülönböztető szerepe van. Idegen eredetű szavakra nem mindig vonatkozik ez a szabály: kilo[ˈkilɔ].
Az r kiejtése a mindennapi beszédben [ɾ]-re változik.
A meg nem honosodott idegen szavakat az eredeti kiejtésüknek megfelelő szlovák hangokkal ejtik: café[ˈkafɛː]; copyright[ˈkɔpi̞rajt]; know-how[ˈnɔʊ̯ˌɦaʊ̯]; röntgen[ˈrœndɡɛn].
A zöngésülés és zöngétlenedés vonatkozik a mássalhangzócsoportokra is: vzchopiť sa[ˈfsxɔpi̞cˌsa].
A hangsúly
A szlovák szavak általában az első szótagjukon hangsúlyosak. A szó elejétől számolva a hosszabb szavak páratlan szótagjai mellékhangsúlyt kaphatnak: najkrajší[ˈnajkrajʃiː]. Néha előfordul, hogy a negyedik szótag lesz mellékhangsúlyos: najzelenejší[ˈnajzɛlɛˌɲɛjʃiː].
Van néhány hangsúlytalan szó is, ezek általában különböző elöljárók. Normál beszédben azonban ezek a szavak is lehetnek hangsúlyosak, mégpedig azért, mert összekapcsolódnak a vonatkozó szóval, így egy egységet alkotnak, és ennek az egységnek az első szótagja lesz hangsúlyos: do Prahy[ˈdɔpraˌɦi].
Nyelvjárások
A keleti nyelvjárásokban nem különböztetik meg a hosszú hangokat a rövidektől, így helyesírástól függetlenül minden magánhangzót röviden ejtenek. Itt a hangsúly általában az utolsó előtti szótagon van, mint a lengyelben.
A nyugati nyelvjárásokban az ľ kiejtése megegyezik az l-ével ([l]), az ň-é az n-ével ([n]): kráľ[kraːl], neviem[ˈnɛvɪ̯ɛm]. Itt gyakran nem tartják be a hosszúságszabályt (csak egy hosszú hang lehet egy szóban) és a standard nyelvben álló rövid hangok helyett is hosszút ejtenek: biely[ˈbɪ̯ɛli̞ː].
↑ abcdefCsak idegen eredetű szavakban fordulhat elő.
↑Szó elején a betű saját nevén kívül csak két szláv eredetű szóban található meg: dzekať és dziny. Idegen eredetű és hangutánzó szavakban megtalálható szó elején is.
↑ abcMeglágyítja az előtte álló d, l, n, t hangokat.
↑Csak idegen eredetű vagy hangutánzó szavakban fordulhat elő, kivéve a dcéra szót és a melléknévi végződéseket.
↑Az e-vel ellentétben sohasem lágyítja meg az előtte álló d, l, n, t hangokat!
↑ abCsak b, c, č, d, dz, dž, f, j, l, m, n, p, s, š, t, v, z, ž után állhat.
↑Nem lágyítja meg az előtte álló 'd, l, n, t'-t és kettőshangzót sem alkot.
↑Szláv eredetű szavakban meglágyítja az előtte álló 'd, l, n, t'-t, idegen eredetű szavakban nem.
↑Csak olyan szótagban fordul elő, amelyben nincs magánhangzó. Ragozás közben az l betűvel váltakozik.
↑A német helyesírási szabályok megengedik helyette az uo írásmódot is, de ezt nem szokták alkalmazni.
↑Csak ragozási végződésben található meg szláv eredetű szavakban. Meg nem honosodott idegen szavakban előfordulhat más helyzetben is.
↑Csak idegen eredetű szavakban fordul elő és mindig egy u betű követi. A honosodott szavakban eredeti kiejtésének megfelelően k-val vagy kv-vel helyettesítik.
↑Az eredeti kiejtésének megfelelően vagy [k]-val vagy [kʋ]-vel ejtik.
↑Csak olyan szótagban fordul elő, amelyben nincs magánhangzó. Ragozás közben az r betűvel váltakozik.
↑Csak idegen eredetű szavakban található meg. Már meghonosodott szavakban általában v-vel vagy u-val helyettesítik.
↑Általában [ʋ]-nek ejtik, de gyakran megtartja az eredeti kiejtését.
↑ abCsak b, c, d, f, g, h, ch, k, l, m, n, p, r, s, t, v, z után állhat.
Adriana Hanulíková – Silke Hamann: Illustration of the IPA – Slovak. (angolul) Journal of the International Phonetic Association, XL. évf. 3. sz. (2010) 373–378. o. doi Hozzáférés: 2018. augusztus 20.