A szlovák nemzetiségű gyermeket édesapja nem engedte taníttatni, így csak hat elemit végezhetett. Az ambiciózus fiatalember azonban dacolva a szülői akarattal 1948-ban felvételizett az Országos Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakára. A vizsgabizottság felismerte benne az őstehetséget, és fel is vették a hallgatók sorába, azonban fél év után koholt vádak alapján eltávolították a főiskoláról.
1951-től az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat alkalmazásában állt, és innen is ment nyugdíjba. Első illusztrációja a Pajtás 1951. március 15.-i számában jelent meg. Itt találkozott Zórád Ernővel, aki felkarolta a tehetséges fiatal rajzolót. Zórád asszisztenseként Szloszjár rajzolta meg a képeken a fő figurák vázlatát és a háttereket. 1954-ben magyarosította a nevét Szitásra.
Első önálló képregényét 1954-ben rajzolta Teknős Péter története alapján a Pajtás megbízásából, amelynek A „Felfedező”-őrs kalandjai volt a címe. Ez a történet még az akkoriban dívó képaláírásos stílusban készült, de már itt is megmutatkoztak a grafikus formabontó képi megoldásai.
1957-ben a Tábortűz oldalain rajzolta meg az Agadeszt, míg az 1970-es Fülesben egy Pirx-pilóta történetet, Stanisław LemWorlcombe-rejtélyét öntötte képekbe. Ponson du Terrail klasszikus ponyvasorozatából, a Rocambole-ciklusból 1968-ban ismét a Füles számára készített képregényt, melynek a szövegkönyvét is maga írta.
Szitás számtalan bűvész- és kártyatrükköt illusztrált a Füles oldalain és könyv alakban is, és az összes Rodolfo könyvet és bűvészdobozt ő illusztrálta.
