Szergej Vlagyimirovics Szurovikin (cirill betűkkel Серге́й Влади́мирович Сурови́кин) (Novoszibirszk, 1966. október 11. –) oroszországi katonai vezető, hadseregtábornok.[2][3]
Tanulmányai
A tízosztályos iskola után az Omszki Összfegyvernemi Parancsnoki Főiskola hallgatója volt, ahol 1987-ben végzett. 1995-ben elvégezte a M. V. Frunze Katonai Akadémiát, majd 2002-ben az Oroszországi Fegyveres Erők Vezérkari Katonai Akadémiáját is.[2]
Katonai előmenetele
A középiskola után 1983-ban katonai szolgálatba állt. Az alapszintű tisztképző főiskola elvégzése után Afganisztánban teljesített szolgálatot, majd a 2. „tamanyi” gépesített lövész-gárdahadosztályhoz[* 1] került.[4]
1998-ban a 201. gépesített lövészhadosztály 149. gárdaezredének parancsnokává nevezték ki, majd 1999-ben előléptették a hadosztály vezérkari főnökévé és parancsnokhelyettesévé. Ebben a beosztásában részt vett a tadzsikisztáni polgárháborúban és a második csecsen háborúban.
2002 júniusában kinevezték a 34. gépesített lövészhadosztály parancsnokává, majd 2004-ben a Csecsenföldön állomásozó 42. gárdahadosztály élére került.[2]
2005-ben a moszkvai katonai körzetbe helyezték át a 20. összfegyvernemi gárdahadsereghez, amelynek először vezérkari főnöke és parancsnokhelyettese, majd 2008 áprilisától parancsnoka lett. Még ez év októberében azonban új beosztást kapott: az oroszországi fegyveres erők vezérkarának műveleti főosztályát vezette.[2]
2010 januárjában a Volga-Uráli Katonai Körzetbe helyezték át, ahol a parancsnok első helyettese és a vezérkar főnöke lett. Amikot az év második felében összevonták a Volga-Uráli és a Szibériai Katonai Körzeteket, Szurovikin lett az így létrejött Központi Katonai Körzet vezérkari főnöke és parancsnokhelyettese.[2]
2012 áprilisa és októbere közt a moszkvai Honvédelmi Minisztériumban a katonai rendőrség létrehozására felállított munkacsoportot vezette. Ezután a Keleti Katonai Körzetbe helyezték át, ahol egy évig a parancsnok helyettese, majd 2013 októberétől 2017 októberééig a Keleti Katonai Körzet parancsnoka volt. 2017-ben a szíriai polgárháborúban résztvevő orosz hadseregcsoport parancsnoka volt.[2]
2017. október 31-től az Oroszországi Föderáció Légi- és Űrvédelmi Erejének parancsnoka.[2]
2021 augusztusában hadseregtábornokká léptették elő.[5]
2022–23-ban különböző posztokon vezető szerepet játszott az ukrajnai háborúban, és 2022 végén néhány hónapig a teljes inváziós haderő az ő vezetése alatt állt.[6]
Az 1991-es szovjet puccskísérletben
1991-ben keményvonalas kommunista vezetők egy csoportja államcsínyt kísérelt meg Gorbacsov szovjet elnök ellen.
A puccskísérlet ellen Borisz Jelcin felhívására tiltakozó megmozdulások indultak Moszkvában. A puccsisták utasítására a 2. „tamanyi” gépesített lövész-gárdahadosztály egy zászlóalja Szurovikin parancsnoksága alatt bevonult a fővárosba, hogy „helyreállítsa az alkotmányos rendet”. A tüntetőkkel való összecsapás során egy gyalogsági harcjármű halálra gázolt három civilt. A puccs összeomlása után Szurovikin és a harcjármű személyzete ellen eljárás indult, és Szurovikint a moszkvai Matrosszkaja Tyisina börtönben tartották őrizetben. 1991. decemberében azonban az ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást, és Szurovikint szabadlábra helyezték.[7]
Beosztottjának öngyilkossága
2004 áprilisában Szurovikin, aki akkor már vezérőrnagyként a 34. gépesített lövészhadosztály parancsnoka volt Jekatyerinburgban, irodájába rendelte helyettesét, Andrej Stakal ezredest, aki a hadosztály haditechnikai felszereléséért volt felelős. A hadosztályparancsnok és helyettese között emelt hangú párbeszéd folyt egy néhány nappal korábbi ellenőrzésről, amelynek során harckészültségi hiányosságokat találtak, és amelynek nyomán vizsgálat indult Stakal ellen. A konfrontációt követően Stakal elővette szolgálati pisztolyát, és a parancsnokságon tartózkodó tisztek szeme láttára halántékon lőtte magát. Az ezredes a kórházba szállítás után meghalt.[8]
Az ukrajnai háborúban
Amikor megindult a 2022-es orosz invázió Ukrajna ellen, Szurovikin lett az akcióban részt vevő déli hadseregcsoport parancsnoka, majd 2022. október 8-tól a teljes inváziós haderő az ő vezetése alá került.[2] Szurovikin tevékenysége sikertelennek bizonyult: Oroszország hamarosan kénytelen volt feladni a korábban elfoglalt Herszont, akadozott a katonák kiképzése és ellátása, és az orosz haderő jelentős emberveszteségeket szenvedett, részben a parancsnokok hibás döntései nyomán. 2023. január 11-én ezért az ukrajnai hadművelet közvetlenül Valerij Geraszimov vezérkari főnök irányítása alá került. Szurovikin Geraszimov beosztottjaként a hadszíntéren maradt.[6]
2023 júniusában a Jevgenyij Prigozsin vezette Wagner-csoport zsoldosai fellázadtak az orosz katonai vezetés ellen. Szurovikin, aki közeli kapcsolatban állt Prigozsinnal, fegyverletételre szólította fel a lázadókat. A zendülés tárgyalásos rendezése után Szurovikin eltűnt a nyilvánosság elől. Hollétéről ellentmondásos hírek röppentek föl: felesége nem nyilatkozott, lánya azt állította, apja a munkahelyén van, az Állami Duma honvédelmi bizottságának vezetője szerint Szurovikin „pihen”, más hírek szerint őrizetbe vették.[9][10] Szeptember elején aztán Kszenyija SzobcsakTelegram-csatornáján megjelent egy fénykép, amely Szurovikint felesége társaságában egy Moszkva környéki étterem előtt ábrázolja.[11]
Kitüntetései
Szurovikin több magas presztízsű oroszországi kitüntetés birtokosa.[2] Ezek között szerepel:
Szurovikin 2022. február 23-án felkerült az Európai Unió szankciós listájára az „Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető” tevékenysége miatt.[12]
Megjegyzések
↑A hadosztály orosz elnevezése 2-я гвардейская Таманская мотострелковая дивизия. Az egység 1943-ban a Tamany-félsziget visszafoglalása során szerzett érdemeiért kapta a „tamanyi” kitüntető nevet.
.jpg)
