Szergej Vlagyimirovics Obrazcov (oroszul: Сергей Владимирович Образцов) (Moszkva, 1901. június 22. – Moszkva, 1992. május 8.) szovjet-orosz bábművész, színész, rendező, színházi író.
Élete
Szülei, tanulmányai
Szergej Obrazcov 1901. július 5-én (a Julián-naptár szerint június 22-én) született Moszkvában.[7]
Apja, Vlagyimir Obrazcov (1874-1949) vasúti mérnök (1939-től a Szovjet Tudományos Akadémia tagja), édesanyja (Anna Ivanovna von Rehbinder, 1875-1959) tanár volt.
Középiskolai tanulmányait a patinás K. P. Voszkreszenszkij-féle reáliskolában végezte el. 1918–1926 között a Felsőfokú Képzőművészeti és Technikai Tanműhelyekben (építészeti-iparművészeti tanintézmény: ВХУТЕМАС) tanult. Előbb festő, majd grafikus szakon (mesterei: A. Je. Arhipov és V. A. Favorszkij).
Munkahelyek, színházai
Pályakezdőként óraadói minőségben (rajztanár) gyermekotthonban dolgozott.[8] 1922–1930 között a Moszkvai Művész Színház zenei stúdiójának színésze.[9] 1930-1936 között a Moszkvai Akadémiai Művészeti Színház (МХАТ 2-й) színésze.
Először 1920-ban lépett föl színházi bábokkal. Az 1930-as évek közepére esztrádszínészként szerzett hírnevet. Parodisztikus bábelőadásai, "bábrománcai" népszerűvé tették a közönség körében. Paródiái tárgya egynémely pályatársára jellemző közönségesség, ill. a nyárspolgári attitűd volt. Ekkoriban néhány bábelőadást vaudeville stílusban is rendezett.
1931-ben alapította meg Moszkvában a Központi Bábszínházat,[10] amelyet élete végéig, több mint 6 évtiezeden át vezetett.[11] Ezidő alatt több mint 70 gyermek- és felnőttelőadást rendezett.
1948-tól vendégszerepelt külföldön színházával.
Egzotikus bábokat/babákat gyűjtött. Gyűjteménye a legnagyobb volt Oroszországban, s az egyik legjelentősebb a világon.
Film, színészpedagógia, szervezeti tagságok
1956-tól a filmiparban is dolgozott mint forgatókönyvíró és rendező, egyszersmind a dokumentumfilm-monológ megalkotóját is benne tisztelhetjük.[12] Ugyanebben az évben, a Szojuzmultfilm (animációs stúdió) keretében Georgij Natanszon (rendezői debütálásaképp) Obrazcov legendás előadása nyomán filmre vette a Mennyei teremtmény (Nyebesznoje szozdanyije) c. egész estés bábfilmet, ami a nemzetközi sikert is meghozta: 1956-ban első díjat nyert a velencei gyerekfilm-fesztiválon.
1935-től színészpedagógusként is működött,[13] 1973-tól a színművészeti főiskola (GITYISZ) professzoraként.
1976-1984 között a bábművészeti világszervezet (UNIMA, Union Internationale de la Marionnette) elnöke,[14] 1984-től tiszteletbeli elnöke,[15] ill. 1958-tól a központi tanács tagja. A Berlini Művészeti Akadémia (egykoron az NDK-ban) levelező tagja (1955-től).
Szergej Vlagyimirovics Obrazcov 1992. május 8-án hunyt el Moszkvában, 91 éves korában. A Novogyevicsi temetőben helyezték örök nyugalomra (10. parcella).[16]
Síremlékén egyszersmind bábszínházának emblémája köszön vissza: emberi kéz mutatóujjára húzott golyóbis, egy stilizált emberi figura. Obrazcov egyik nevezetes, minimálkivitelű szólóprodukciója nyomán.[17]
Bábszínháza halálának évében, 1992-ben vette föl alapítója nevét.[18]
Gyermekei kezdeményezésére, a bábművész születésének 100. évfordulóján, 2001-ben egykori lakhelyén lakásmúzeumot rendeztek be.[19] A bábművész 1937-től haláláig lakott a Glinyiscsevszkij köz 5/7 szám alatt, 1992 óta emléktábla örökíti meg a nevezetes helyet.[20]
2006. június 1-én leplezték le egészalakos szobrát egykori bábszínháza közelében (Szadovo-Szamotyocsnaja u. 30, Alekszandr Belasov alkotása).[21]
2012-ben a Moszkva folyó hajózási társaságának egyik sétahajóját Szergej Obrazcovról nevezték el.
2013 óta az orosz Aeroflot légitársaság egyik repülőgépe Szergej Obrazcov nevét viseli.
Családja
Öccse, Borisz (1905-1975) zoológus lett.
A bábművész kétszer nősült. Első felesége Szofja Szemjonovna Szmiszlova (1899-1928) tanítónő:[22] Obrazcov pályakezdőként, 17 évesen iskolájában vállalt rajztanári állást. 1925-ben született Alekszej fiuk,[23] majd 3 évre rá lányuk, Natalja.[24] Az asszony azonban belehalt a második szülésbe.[25]
Második felesége Olga Alekszandrovna Saganova (született Erlanger, 1902-1989), elvált színésznő.[26] Közös gyermekük nem született. 1931-ben házasodtak össze, az előzmények romantikus mozzanata, hogy mindketten kutyabolondok voltak (ezenfelül Obrazcov nagy madárbarát volt, galambokat is tartott).[27]
Obrazcov lánya, Natalja Szergejevna (1928–2001) bábszínész, a Központi Obrazcov Bábszínház érdemes művésze (1982).[28] Leánya Kátya, az unoka folytatja a családi hagyományt: az Obrazcov-színház rendezője.[29]
Obrazcov fia, Alekszej (1925-2004) építész lett.
Elismerések, kitüntetések
Az Orosz Köztársaság Érdemes Művésze (РСФСР, 1935)
Bábjátéktól a filmig. A szocialista realizmus tükrében; ford. Békés István, Kovács László, ill. Máday Gréte; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1949 (Szovjet ismeretterjesztő kiskönyvtár)
Ezt láttam Londonban; ford. Nikodémusz Elli, ill. a szerző; Táncsics, Bp., 1958 (Útikalandok)[12]
A kínai színház; ford. Siklósi Mihály; Gondolat, Bp., 1960[46]
Egy pingvinfióka története. Elbeszélés egy kis pingvinről, aki a jégsivatagban született; arról, mi minden történt vele, amíg felnőtt, s nagy pingvin lett belőle; szöveg Szergej Obrazcov, fotó Alekszandr Kocsetkov, ford. Petrovácz István; Móra, Bp., 1973
Így nem szabad, így lehet, így kell; ford. Petrovácz István, ill. a szerző; Móra, Bp., 1983
Az emlékezet lépcsőfokain; ford. Nikodémusz Elli; Európa, Bp., 1988 ISBN 963 07 4703 0
Magyarországon
Első ittlétekor a Margitszigeti Nagyszálló prímásának elénekelte a Nézzetek gyönyörű szemek... (Ocsi csornije) című dalt. Miután több városban is fellépett, visszatért a Margit-szigetre, és az étteremben a Nézzetek gyönyörű szemek... hegedűváltozata fogadta. Később még sokszor járt társulatával hazánkban, meg egyedül is. Barátja lett a Magyar Állami Bábszínház igazgatója, Szilágyi Dezső bábművész és Kádár János, az MSZMP főtitkára, aki márványsügér díszhalának párt vitt Moszkvába.[47]
Visszhang
Emléklépcsőfokainak legtöbbje az 1984. Novij Mir folyóirat 10-11. számában jelent meg. Sok megható levélből is közölt néhány "családi dolgot". És sok boldog lépcsőfokot kíván minden olvasónak. "Ne csússzanak el a jeges fokokon! Fogódzkodjanak a karfába, azokba, akiknek lelkiismeretében hisznek." (Kicsit tömörítve!)[48]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Образцов, Сергей_Владимирович című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Szergej Obrazcov: Az emlékezet lépcsőfokain 1987. Ford.: Nikodémusz Elli, 1988. Európa; ISBN 963 07 4703 0
Irodalom
Obrazcov P. A.–Obrazcova E. M.: A szokatlan Obrazcov. A babaház tulajdonosa és családja. - .: Eksmo, 2006. - ISBN 978-5-699-18351-7 .
Színházi báb Múzeum (ГАЦТК) Sz. Obrazcova. // Szerk. Sztyepankova. - .: Boojk House, 2005. - ISBN 5-98641-011-4
Bábszínház. - : Planet, 1981
Andrej Fedotov: A bábu anatómiája. Sz. V. Obrazcov, az Orosz Szocialista Szövetséges Szovjet Köztársaság népművésze vezetése alatt álló Állami Központi Bábszínház múzeumának anyagából; rajz V. Sz. Scserbakov; Népszava, Bp., 1950
Sztanyiszlavszkij és Brecht / Sztanyiszlavszkij és Brecht munkamódszere / Käthe Rülicke: Brecht és Obrazcov / Michel Vinaver: A színész célja és eszközei; ford., jegyz. Sz. Szántó Judit; Színháztudományi Intézet, Bp., 1964 (Korszerű színház)
