PROFILBARU.COM

	Szergej Pantsirev
Született	1969. július 30. (55 éves); Moszkva, Szovjetunió
Állampolgársága	orosz
Házastársa	Anna Vladi
Foglalkozása	költő, író, műfordító
Iskolái	Moszkvai Energetikai Egyetem
	weboldal;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Pantsirev témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Szergej Nyikolajevics Pancirev, oroszul: Сергей Николаевич Панцирев, angolul: Sergey Pantsirev (Moszkva, 1969. július 30. –) orosz költő, író, műfordító.

Élete és munkássága

1969. július 30. Moszkvában született. A Moszkvai Energetikai Egyetem Informatikai karán diplomázott. Informatikusként és projektmenedzserként dolgozott, 2002-ben Orosz Nemzeti Internet Díjat kapott. Húsz éve foglalkozik irodalommal, lírai költészettel. Debütáló kötete a Reflexiók 1994-ben jelent meg Moszkvában. Későbbi műveit tartalmazó Jelenkor című kötetét 2004-ben adták ki Szentpéterváron. Műveit magyarra,^[1]^[2] lengyelre és angolra^[3] fordították.

Számos Vihar Judit^[4]^[5] és Mandics György^[6] verset fordított oroszra. Műfordítói minőségében részt vett a Századról századra bolgár költészeti antológiában. Versei és műfordításai szerepeltek Joszif Brodszkij a kortársak szemében című 2006-os antológiában, valamint az Akik nem felejtettek el című 2015-ös Joszif Brodszkij-emlékgyűjteményben.

2014 óta Budapesten él.^[7] 2017-ben adták ki könyvét a magyar borokról, magyar borászatról orosz nyelven az orosz közönség számára. 2021-ben Rövid hullámok címen publikálták Magyarországon kötetét, magyar és orosz nyelven.^[8]

2021-ben Szergej Pancirev verse részt vett az ELTE által szervezett Posztolj egy orosz verset akcióban.^[9] 2022-ben Magyarországot képviselte az UNESCO költészet világnapi fesztiválján Varsóban^[10].

A Moszkvai Írószövetség és a Magyar PEN Club tagja.^[11]

Felesége Anna Vladi Pancireva festőművész.^[12]

Magyarul

Örömutazás, Vihar Judit versforditasai — Budapest: Napkút Kiadó Kft. 2023. – ISBN 978-615-6555-67-0
Magyar Múzsa 28. sz. (2023 június), Válasz nélkül — Szergej Pancirev versei
Rövid hullámok / Korotkije volni – Budapest: Irodalmi Jelen Könyvek, 2021. – ISBN 978-615-6285-07-2^[8]
Irodalmi Jelen 21. évf. 237. sz. (2021. július), A másikhoz – Szergej Pantsirev versei^[13]
Irodalmi Jelen 18. évf. 204. sz. (2018. október), versek^[1]

Kritikák

„Ez a súlyos költészet felölel különféle hagyományokat, alkalmaz és megújít versformákat, s idősíkokat elevenít meg az antiktól a máig. Taglalja az idő hozadékát, összehajlásait, filozófiai vonatkozásait <...> A versbeszélő metafizikai töprengései alkotják lírája gerincét: van-e örökkévalóság, átláthatunk-e, átjárhatunk-e halottainkhoz, mi történik és mi szűnik meg az elváláskor, legyen az földi eltávolodás személyek közt, vagy időzés a lét és nemlét közti cezúra állapotában.” — V. Gilbert Edit^[14]

„Szergej rendkívüli költő. Úgy fejleszti tovább az orosz nyelvet és irodalmi eszköztárat, hogy az meglepő. <...> Pancirev ír lánc-szonetteket, orosz haikukat, s teljesen furcsa rímtelen szonetteket.” — Mandics György

„Versei egy sokoldalú formaművészt, melankolikusan érzékeny alkotót, a világot a legapróbb rezdülésektől a kozmikus történésekig elmélyülten szemlélő költőt tártak elénk. A Kis repüléstan például rögtön közel enged a benső törékenységéhez: „Papírrepülőcske az én lelkem, / Hová visz el? Elhagyott vidékre? / Önműködő pilótája nincsen / S nem is tudja, milyen baj érne”. Képei plasztikusságáról árulkodik a Régi idők című verse: „A borús víz felett, mint tejes kelt tészták / Olyanok az emeletek.” S hogy a humor, a fanyar derű is milyen felszabadítóan hatja át a verseit, arra jó példa volt az Önértékelés, amelyben a „zseniség malasztját” fricskázza meg egy költői játékban.” — Laik Eszter^[7]