A kolozsvári Szentlélek-ispotály a város egyik intézménye volt, ahol 2–10 szegényt láttak el. Az írott források a 15. századtól a 17. század második feléig említik, régészeti feltárás nem történt.
Elhelyezkedése
A Kőmál keleti oldalán, a szőlők alatt, a Szamoshoz közel helyezkedett el. Nevezték Alsóispotálynak is, megkülönböztetve az akkor a domboldalon feljebb található Szent Erzsébet-ispotálytól.
Története
Első említése 1430-ból maradt fenn egy V. Márton pápához intézett folyamodványban, amelyben búcsúengedélyt kértek az ispotályban ápolt leprások és szegények javára. A 15. századból több végrendelet is ismert, amelyben az ispotály javára rendelkeztek. A legnagyobb értékű végrendeleti adomány 1559-ből maradt fenn, amikor Nagy Salathiel a Király utcai sütőházát a Szentlélek- és Szent Jób-ispotályokra örökítette. A 16. századtól kezdve a magánadományok mellett az erdélyi fejedelmektől is juttatásokban részesült. A reformációt követően a megszüntetett egyházi intézmények vagyonát a város vette kezelésbe, így kapta meg az ispotály a domonkosrendiek óvárbeli sütőházát.
1668 után a Szentlélek-ispotály feltehetőleg beolvadt a Szent Erzsébet-ispotályba.
Tevékenysége
Az ispotály szállást, élelmezést és ruházatot biztosított a rászorultaknak, de ellátott nem bentlakókat is; a támogatásra érdemeseket a városi tanács jelölte ki. A bentlakók között voltak fogyatékosok, de az árva gyermekek egy része is itt talált elhelyezést. A bentlakók nem feltétlenül voltak szegények: volt olyan eset is, hogy vagyonos ember vagyonát az ispotályra hagyva, élete utolsó szakaszát itt töltötte. A bentlakók lehetőségükhöz mérten részt vettek az ispotály körüli munkákban. Ideiglenesen betegeket is elláttak, de nem a gyógyítás, hanem a szociális gondoskodás volt az ispotály fő feladata.
Feladatai ellátására az intézmény többféle jövedelemforrásból gazdálkodott. Saját ingatlanjai (épületek, sütőházak, szántók, szőlők, tó, erdő) működtetése mellett állandó jövedelme származott a sóból, amelyet fejedelmi donáció biztosított számára, emellett részesült a városi (quarta) és egyházi adóból, és számos esetben végrendeleti adományokból.
Ispotálymesterek
Az ispotályt az ispotálymester vezette, akit a százférfiak közül választottak. Az ispotálymester önállóan gazdálkodott az intézmény vagyonával; tevékenységét a városi számvevők ellenőrizték. Mesterségét hivatali ideje alatt is folytatta, de adómentességet élvezett, emellett azokra a napokra, amikor a város illetve az ispotály számára dolgozott, napszámot és ételt kapott.
| Név
|
Foglalkozás
|
Tisztségviselés ideje
|
Megjegyzés
|
| Szabó Márton
|
|
1573
|
első név szerint ismert ispotálymester
|
| Temesvári Mihály
|
|
1574. február
|
|
| Szurdok Simon
|
|
1575
|
|
| Lakatos János
|
|
1576
|
|
| Temesvári Mihály
|
|
1577–1578
|
|
| Salla Imre
|
|
1584–1585
|
|
| Szabó Lénárt
|
|
1585–1586
|
|
| Szabó György
|
|
1586–?
|
|
| Nyírő (Jekel) Dávid
|
|
1588–1589
|
|
| Bácsi Tamás
|
|
1591–1593
|
|
| Nyirelt János / Hannes Nyres
|
|
1593–1595
|
|
| Keöleséry Tamás
|
|
1596–1597
|
|
| Szíjgyártó Bálint
|
|
1598–1600. január
|
|
| Domokos Mátyás
|
|
1600. január – 1601. február
|
|
| Reisz András
|
|
1601. február – 1602
|
|
| Szikszai János
|
|
1602
|
|
| Shacz János / Hannes Shacz
|
|
1603–1605
|
|
| Fodor Gergely
|
szűcs
|
1605–1609
|
|
| Varga (Treppiger) Gáspár
|
|
1610–1611
|
|
| Kőműves Máté
|
|
1612. január–1616. január
|
|
| Endres Hermon / Hermann András
|
|
1616. január–1619
|
|
| Lakatos György
|
|
1620–1622
|
|
| Lincz György
|
mészáros
|
1623
|
|
| Csiszár István
|
|
1624–1627
|
|
| Mechel Gebaurt / Szíjgyártó Mihály
|
szíjgyártó
|
1628–1633
|
|
| Dési Eötvös János
|
ötvös
|
1634–1636
|
|
| Stephen Lutsch / Lutsch István
|
|
1637–1638, 1639?
|
|
| Lakatos András
|
|
1641–1642
|
|
| Tonnich Rhener
|
|
1643
|
|
| Csanádi Ferenc
|
|
1644–1647
|
|
| Matthes Binder / Kádár Máté
|
kádár
|
1648–1658
|
|
| Kapusi András
|
|
1658–1659
|
|
| Welten Schmidt
|
|
1659–1660
|
|
| Tímár Bálint
|
|
1660. december – 1661. január
|
|
| Hosz Szőcs Pál
|
|
1661. január – 1662. január
|
|
| Prázsmári Márton
|
|
1662. január – 1662. december
|
elszámolás nélkül megszökött
|
| Barthos András
|
|
1662. december – 1665. augusztus
|
|
| Pataki Szabó István
|
|
1665. augusztus – 1668
|
|
Források
- Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. ISBN 973 8341 44 2
- Rüsz-Fogarasi Enikő: Egy elfeledett intézmény: A kolozsvári Szentlélek-ispotály kora újkori története. Budapest: L'Harmattan. 2012. ISBN 978-963-236-514-5
