Szentlélek-ispotály (Kolozsvár)

A kolozsvári Szentlélek-ispotály a város egyik intézménye volt, ahol 2–10 szegényt láttak el. Az írott források a 15. századtól a 17. század második feléig említik, régészeti feltárás nem történt.

Elhelyezkedése

A Kőmál keleti oldalán, a szőlők alatt, a Szamoshoz közel helyezkedett el. Nevezték Alsóispotálynak is, megkülönböztetve az akkor a domboldalon feljebb található Szent Erzsébet-ispotálytól.

Története

Első említése 1430-ból maradt fenn egy V. Márton pápához intézett folyamodványban, amelyben búcsúengedélyt kértek az ispotályban ápolt leprások és szegények javára. A 15. századból több végrendelet is ismert, amelyben az ispotály javára rendelkeztek. A legnagyobb értékű végrendeleti adomány 1559-ből maradt fenn, amikor Nagy Salathiel a Király utcai sütőházát a Szentlélek- és Szent Jób-ispotályokra örökítette. A 16. századtól kezdve a magánadományok mellett az erdélyi fejedelmektől is juttatásokban részesült. A reformációt követően a megszüntetett egyházi intézmények vagyonát a város vette kezelésbe, így kapta meg az ispotály a domonkosrendiek óvárbeli sütőházát.

1668 után a Szentlélek-ispotály feltehetőleg beolvadt a Szent Erzsébet-ispotályba.

Tevékenysége

Az ispotály szállást, élelmezést és ruházatot biztosított a rászorultaknak, de ellátott nem bentlakókat is; a támogatásra érdemeseket a városi tanács jelölte ki. A bentlakók között voltak fogyatékosok, de az árva gyermekek egy része is itt talált elhelyezést. A bentlakók nem feltétlenül voltak szegények: volt olyan eset is, hogy vagyonos ember vagyonát az ispotályra hagyva, élete utolsó szakaszát itt töltötte. A bentlakók lehetőségükhöz mérten részt vettek az ispotály körüli munkákban. Ideiglenesen betegeket is elláttak, de nem a gyógyítás, hanem a szociális gondoskodás volt az ispotály fő feladata.

Feladatai ellátására az intézmény többféle jövedelemforrásból gazdálkodott. Saját ingatlanjai (épületek, sütőházak, szántók, szőlők, tó, erdő) működtetése mellett állandó jövedelme származott a sóból, amelyet fejedelmi donáció biztosított számára, emellett részesült a városi (quarta) és egyházi adóból, és számos esetben végrendeleti adományokból.

Ispotálymesterek

Az ispotályt az ispotálymester vezette, akit a százférfiak közül választottak. Az ispotálymester önállóan gazdálkodott az intézmény vagyonával; tevékenységét a városi számvevők ellenőrizték. Mesterségét hivatali ideje alatt is folytatta, de adómentességet élvezett, emellett azokra a napokra, amikor a város illetve az ispotály számára dolgozott, napszámot és ételt kapott.

Név	Foglalkozás	Tisztségviselés ideje	Megjegyzés
Szabó Márton		1573	első név szerint ismert ispotálymester
Temesvári Mihály		1574. február
Szurdok Simon		1575
Lakatos János		1576
Temesvári Mihály		1577–1578
Salla Imre		1584–1585
Szabó Lénárt		1585–1586
Szabó György		1586–?
Nyírő (Jekel) Dávid		1588–1589
Bácsi Tamás		1591–1593
Nyirelt János / Hannes Nyres		1593–1595
Keöleséry Tamás		1596–1597
Szíjgyártó Bálint		1598–1600. január
Domokos Mátyás		1600. január – 1601. február
Reisz András		1601. február – 1602
Szikszai János		1602
Shacz János / Hannes Shacz		1603–1605
Fodor Gergely	szűcs	1605–1609
Varga (Treppiger) Gáspár		1610–1611
Kőműves Máté		1612. január–1616. január
Endres Hermon / Hermann András		1616. január–1619
Lakatos György		1620–1622
Lincz György	mészáros	1623
Csiszár István		1624–1627
Mechel Gebaurt / Szíjgyártó Mihály	szíjgyártó	1628–1633
Dési Eötvös János	ötvös	1634–1636
Stephen Lutsch / Lutsch István		1637–1638, 1639?
Lakatos András		1641–1642
Tonnich Rhener		1643
Csanádi Ferenc		1644–1647
Matthes Binder / Kádár Máté	kádár	1648–1658
Kapusi András		1658–1659
Welten Schmidt		1659–1660
Tímár Bálint		1660. december – 1661. január
Hosz Szőcs Pál		1661. január – 1662. január
Prázsmári Márton		1662. január – 1662. december	elszámolás nélkül megszökött
Barthos András		1662. december – 1665. augusztus
Pataki Szabó István		1665. augusztus – 1668

Források

• Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. ISBN 973 8341 44 2  
• Rüsz-Fogarasi Enikő: Egy elfeledett intézmény: A kolozsvári Szentlélek-ispotály kora újkori története. Budapest: L'Harmattan. 2012. ISBN 978-963-236-514-5