Donát ókeresztény püspök volt,[2] aki a közép-itáliai Arezzo püspökeként 362-ben szenvedett mártírhalált. Legendája szerint Donát kezéből egy mise alkalmával a pogányok kiütötték a szent kelyhet, ami a földre esett és darabokra tört. Donát összeszedte a kehely szilánkjait, szomorúan az oltárra helyezte, majd imádkozni kezdett. A kehely darabjai rövidesen összeforrtak és Donát kezében ismét eggyé váltak. Amikor 1652-ben ereklyéit Rómából a Rajna-vidéki Münstereifel városába vitték; a kísérő papot villámcsapás érte, ám semmi bántódása nem esett.
Hazánkban is számos városban találkozunk a szent kultuszával. Budán 1724-ben Szent Donátot választották a város védőszentjévé. Egerben a jégeső és a mennydörgés elkerülése érdekében fohászkodnak hozzá. A szőlőművelő polgárság kérelmére Székesfehérvárott a középkor óta művelt szőlőhegyén, az Öreghegyen 1733-ban építették fel a Szent Donát-kápolnát, amelyhez a második világháború előtt minden Donát-napon[3]körmeneten vonultak az öreghegyiek.
A XVIII. század elején Kolozsváron a szőlőkkel borított Hója hegyvonulatra barokk Szent Donát-szobrot állítottak, mely máig fennmaradt. Erről kapta nevét a Donát út, majd az egész negyed.[4]
A FelsőcsallóköziGútor községben 1770-ben állítottak oszlopra Szent Donát szobrot, azóta a falu védőszentjeként tisztelik, és egyházi ünnepe utáni vasárnap tartják a falu búcsúját is.
Pécs Nyugat-Mecsekoldali városrészének egy része Donátus névre hallgat. A Donátus környéke, ugyanúgy mint a város teljes mecsekoldali része, szőlőtermesztéséről volt ismert az elmúlt évszázadokban. A '60-as évektől kezdve a környék egyre jobban beépült, a szőlőültetvényeket mára – kevés kivétellel – teljesen felszámolták.
Guglielmo Lützenkirchen: Il culto di San Donato di Arezzo nell'Italia centro-meridionale, (1990) – in: Atti e memorie della Accademia Petrarca di Lettere, Arti e Scienze Ser. NS, 52. kötet (1990) 33–48. oldal
San Donato vescovo e martire di Arezzo, protettore di S. Donato di Lecce: la vita, la devozione, la festa, herausgegeben von Donato De Blasi, San Severino, Marche 2007, 54 oldal
