Budapesten született Szalmás (Stroh) Arnold hírlapkiadó és Jusztusz Szidónia (1874–1945) gyermekeként izraelita vallású családban.[2] Apai nagyszülei Stroh Adolf és Weisz Netti, anyai nagyszülei Jusztusz Bernát és Klein Róza (1842–1904)[3] voltak. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán szerzett zongoratanári oklevelet, tanárai voltak Székely Arnold, Kodály Zoltán, Weiner Leó és Thomán István. 1928-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba, 1929-től lett az SZDP tagja. 1930-ban Népdalkórus néven szervezte meg a későbbi Szalmás-kórus néven ismertté vált ifjúmunkáskórust, amely az 1930-as évek elején a KMP által irányított kultúrmunka egyik központja volt. A rendőrség felfigyelt tevékenységére, a kórust több ízben betiltották, ő maga rendőri megfigyelés alatt állt. Az énekkar műsorán munkásdalok, népdalok szerepeltek amelyeket az ő feldolgozásában adtak elő. Elsőként zenésített meg József Attila-verseket, több politikai tárgyú színpadi szatírát, kórusművet és dalt írt. Neve elválaszthatatlanul összefonódott a kórussal, amelynek vezetését halála után Justus Pál (1944-ig), majd Szabados Zádor (1948-ig) vette át.
43 évesen hirtelen ragadta el a halál, temetése munkásmozgalmi esemény lett.[4]
Vonuljatok ki, Chansonok!
A Szalmás-kórus albuma eredetileg 1940-ben készült, 1 példányban, Pécsi Antal képeivel. Szalmás Piroska állította össze. Kiadta a Zeneműkiadó 1970-ben [Z.6200].[5][6]
Magánélete
1925. október 15-én kötött házasságot Fischer (Ármin) Antal grafikussal, Fischer Illés és Jusztusz Mária fiával.[7]
Műve
A Szalmás-kórus krónikás-könyve 1930–1940 (SZDP, Világosság Nyomda, Budapest, 1940)[8]
Emlékezete
1977-ben az országos hírű vegyeskórus, az Építők Szakszervezetének Művészegyüttese Kórusa (korábban MÉMOSZ Dalárda) 1977-ben felvette a Bartók-tanítvány Szalmás Piroska nevét.[9]
