A nemzeti szabályozó hatóság (angolul: National Regulatory Authority, röviden: NRA), vagy önálló szabályozó szerv egy hatalmi ágaktól független, közhatalmi hatáskörökkel rendelkező államigazgatási szerv, jellemzően ügynökség, hivatal vagy hatóság. A fogalom az angolszász jogrendszerből ered és tárgya országonként változatos szervezeti keretekben és jogállással működik.[1]
Szabályozó hatóságokat olyan ágazatokban állítanak fel, ahol a szabványosság, illetve a biztonság alapkövetelmény, továbbá ahol gyenge a gazdasági verseny és a fogyasztókat fokozottan védeni szükséges esetleges piaci erőfölénnyel való visszaélés ellen. Ilyenek például Európában a piacfelügyeleti, vagy az energetikát felügyelő hatóságok, de a telekommunikációs szektor, illetve a gyógyszer engedélyezés és felügyelet is hasonló kontroll alatt ál sok országban.[2]
Jogi háttér
A szabályozó hatóságok tipikusan a végrehajtó hatalmi ághoz tartoznak, de létrejöttüket és működésüket törvény szabályozza (törvényhozó hatalom) és a bíróságok (bírói hatalom) felügyelete alatt állnak. Tevékenységük vonatkozásában bírósági felülvizsgálat lehetősége biztosított.
Közigazgatási joggal, - törvényadta szűk kereteken belül - jogalkotással, ágazati szabályozással, engedélyezéssel és felügyelettel foglalkoznak. A felügyeleti tevékenységnek általában része az időszakos vagy célirányos hatósági vizsgálati eljárás, melynek egyik eleme a helyszíni szemle. Ha egy szervezet, vagy cég meg akarja kezdeni a tevékenységét egy iparágban, akkor általában működési engedélyért kell folyamodnia az adott szektort felügyelő hatósághoz. A hatóság kérelemre meghozott döntésében átlátható és megkülönböztetésmentes feltételekhez köti az engedély megadását.
Tevékenység
Elnevezésével ellentétben a szabályozó hatóság sajátos tevékenységeinek nem a jogalkotási hatáskör a legfőbb, általános jellemzője, hanem:
a piacszabályozás,
a piacfelügyelet,
a jogvitarendezés,
a piacvédelem,
a piaci verseny közérdekű „működtetése”, fenntartása, hatékony fejlődésének biztosítása,
a sajátos fogyasztói jog- és érdekvédelem,
a tudományos, statisztikai, stratégiai, döntéselőkészítési alapú piacelemzés,
a szolgáltatási versenyben fennálló közérdek, illetve közszolgáltatási tartalom sajátos garantálása,
a piaci szereplőkkel való hatékony együttműködés kialakítása,
a jogszabályelőkészítés,
a nemzetközi együttműködés, koordináció előkészítése vagy – meghatározott körben – ellátása,
a nem hatósági típusú, piaci elemző-értékelő funkciók, szolgáltatási tevékenységek.[1]
A klasszikus szabályozó hatósági tevékenység körébe tartozik az adott szektorba tartozó közszolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos tarifák, illetve számítási módszerek meghatározása (árszabályozás) is.[2]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Regulatory agency című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
