1922. február 4-én avatták tisztté. 1926-ban került Borsody László fővívómester mellé a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetbe (SPOTI).[1][2] 1930-ban ösztöndíjjal egy éven át az olasz mesterképző intézet hallgatója volt.[3] 1937. november 1. nevezték ki segédvívómesternek.[4] 1938 március végétől féléves párizsi tanulmányúton volt a Joinville-le-Pont-ban található École Supérieure d'Éducation Physique (Katonai Testnevelési Főiskola), tanította a kardvívást és tanulta a párbajtőr- és tőrvívást.[2] Franciaországi útjáról egy tanulmányt írt, A francia vívósportról, ami a Magyar Katonai Szemle c. szaklapban jelent meg.[5] 1941. május 1-től honvéd vívómester.[6]
Mestere - Borsody László - nyugdíjba vonulásakor ő vette át a helyét a SPOTI kardszakán.
1945-től hadifogoly volt az egyik hírhedt francia táborban.[7][8] Szabadulása után elvesztette teljes vagyonát és elvált feleségétől.[2]
Az újraalakuló Magyar Néphadsereg állományába került. Az 1950-es években a Katonai Testnevelési Főiskolán volt tanár, valamint ezzel egyidőben a Vörös Meteornál vívóedző, később a Honvédnál oktatta kardvívást.
Élete utolsó 3 évében Parkinson-kór támadta meg. Tanítványa, Pézsa Tibor fogadta be és 1976-ban bekövetkezett halálakor ő rendezte temetését, teljes katonai tiszteletadás mellett. A farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 1976. szeptember 10-én.
Kitüntetései, elismerései
III. T. osztályú Tisztviselői Szolgálati Jel[9][10]
↑Budapest IX. kerület Timót utca 3. szám alatt működött 1932-1941. Jogutóda volt ugyanitt a M. Kir. Toldi Miklós Honvéd Központi Testnevelési Intézet 1941-1944.
↑„1945-ben francia hadifogságba esik, és megjárja a hírhedt és rettegett francia hadifogolytábort. Két társával – Imréghy Béla őrnaggyal és Somodi Béla tiszttársával - vívóakadémiát szervez, ahol bemutató vívásokat tartanak a fogolytáborban. A beléptidíj egy szál cigaretta, amit tovább cserélve élelemhez jutottak.” Máday Norbert: Edzett pengék, 25. o.
↑A francia felügyelet alatt működő táborokban (kb. 140 db) becslések szerint 60-70 ezer magyar ember volt hadifogoly. Az ottani táborokban uralkodó tényleges viszonyokról számos részlet megtudható Tarcai Béla Magyarok a nyugati hadifogolytáborokban (1992) c. könyvéből.
↑„Nem a mindenáron újat keresést, hanem a klasszikus magyar kardvívás újraértékelését, szeretett mestereim Szabó László és Szüts János tanításait és a saját tapasztalataimat igyekeztem összegezni a villanygéppel való vívás, illetve az arra való áttérés időszakában.” Zarándi Csaba: Kardvívás, 1988. Bp., TF, 1989
Források
A Magyar Királyi Honvédség és Csendőrség tisztjeinek és hasonló állásúaknak 1942. évi besorolása - Honvéd vívómesterek fejezet 1287. oldal (Atheneum RT. nyomása - hivatalos kiadás)
