Schwartz Lipót férfiszabó és Steinberger Sarolta gyermekeként született. Tanulmányait Budapesten végezte, a Galilei Kör tagja volt, Kassák csoportjához csatlakozott, első versei a Ma folyóiratban jelentek meg. A forradalmakban az avantgárd csoport publicistájaként vett részt, a tanácsköztársaság bukása után 10 hónapi börtönre ítélték.
1938-tól a Népszava tudósítója lett Párizsban. 1940-ben a dél-franciaországi szabad zónába menekült, s mezőgazdasági munkásként dolgozott. 1945 után ismét a Népszavapárizsi tudósítója volt, később Sceaux-ba költözött. A francia rádió magyar osztályának munkatársa volt. 1970-ben nyugdíjba vonult.
Felesége Braun Katalin festőművésznő volt, Braun Salamon és Klein Róza lánya, akit 1934. július 3-án Budapesten, a Józsefvárosban vett nőül.[4]
Művei
Tüntetés (versek, Budapest, 1918)
Szélpál Árpád 20 verse (versek, Budapest, 1927)
Az új Párizs (Párizs, 1945)
Versek (versek, Párizs, 1977)
Keréknyom (versek, Párizs, 1979)
Les haillons de la vieillesse (versek, Párizs, 1982)
Forró hamu (visszaemlékezések, Budapest, 1984)
5 év isten háta mögött (visszaemlékezések, Budapest, 1985)
Csipkebokor (válogatott és új versek, Budapest, 1987)
Az idők rianása. Szélpál Árpád emlékkönyv; szerk. Fehér Imre; Városi Könyvtár, Törökszentmiklós, 1997
Fehér Imre: Szélpál Árpád szerepe a Ma mozgalmában és a Tanácsköztársaság kulturális eseményeiben; Városi-Járási Könyvtár, Törökszentmiklós, 1974 (Helyismereti füzetek)
Fehér Imre: A feledés homályából. Szélpál Árpád hazai irodalmi munkássága; Városi Könyvtár, Törökszentmiklós, 1981 (Helyismereti füzetek)
Szélpál Árpád kiállítása. Budapest, 1985. november 14–december 7.; szerk. Herczeg Ibolya, bev. Szabó Júlia; Műcsarnok, Bp., 1985
Albertini Béla: Szélpál Árpád, a szociofotós; Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2005 (A magyar fotográfia forrásai)