Sylvester Clark Gould 1840. március elsején született az egyesült államokbeliNew Hampshire államhoz tartozó Hillsborough megyében egy "Weare" nevű kisvárosban. Már kamaszéveit munkával töltötte, egy vegyeskereskedésben volt eladó. 1859-től 1860-g a "Boscawen Academy" magániskolába járt, majd kitanulta a nyomdász szakmát és volt szedő, adminisztrátor és riporter is kisebb helyi újságoknál. 1971-től kezdődően mintegy 20 éven át dolgozott a "Concord Railroad" vasúttársaságnál, ahol raktárvezetői pozícióig vitte.[2]
1882-től egy társával közösen saját lap kiadását kezdte meg "Notes and Queries" címmel, mely történelmi és más vegyes témákkal foglalkozott. Társa halála után fivérével Leroy M. Goulddal folytatták a lapkiadást. Weare város történeti bizottságának aktív tagja volt és sokat tett egy helytörténeti írás megjelentetéséért.[2]
Íráskészsége nem volt a legjobb, de imádott bonyolult problémákat megoldani, titkokra fényt deríteni. Szeretett olvasni és rengeteg könyvet gyűjtött össze, különösen Homérosz műveiből. Jó beszédtehetsége volt, melyet eleinte szülővárosa közéletében kamatoztatott.[2]
Felesége Fannie E. Sherburne volt, aki egy leánygyermekkel ajándékozta meg, Annie L. Goulddal.[2]
Ezoterikus tevékenységei
Gould tagja volt a szabadkőművesŐsi és Elfogadott Skót Rítus (AASR) bostoni szervezetének és 32. fokozatú szabadkőműves volt. Rendszeresen látogatta a bostoni "Lafayette Lodge, No. 41" páholyt és más szabadkőműves kötődésű csoportosulásokat, így tagja volt a Societas Rosicruciana in Anglia amerikai ágának, a "Societas Rosicrucianae Republica Confoedera America" (SRRCA) bostoni szervezetének is.[2]
Tagja volt még az Odd Fellows nevű, páholy-rendszerben működő szervezetnek is, ahol a "Hillsborough Lodge, No. 2" és a "Arbutus Lodge of Rebekahs" páholyt látogatta. Ennek a szervezetnek nagymestere is volt.[2]
1907-ben, több társával együtt szakított az SRRCA-val, illetve az angliai Societas Rosicruciana-val és a szabadkőművességtől független szervezetet alapított, a Societas Rosicruciana in America-t. Ebben a munkában haláláig segítette George Winslow Plummer, akire még halála előtt rábízta a szervezet vezetését, ha vele bármi történne.
Halála
Egész életében megfeszített tempóban dolgozott. Folyamatosan megoldásra váró problémákon törte a fejét. 1909. július 19-én, délután 3 körül felhangzott utolsó szavai is ezt a belső küzdelmet tükrözik: "Egyre növekszik a sötétség, gyúljon fény!".[2]