Taubes élete során szenvedett az irodalmi világ nőgyűlöletétől.[5]Hugh Kenner(wd)[6] kritikus, aki a New York Timesban ismertette „Válás” (Divorcing) című könyvét, úgy utasította el őt, mint „más írók ruháit viselő gyorsan változó művészt”.[7] Taubes négy nappal Kenner recenziójának megjelenése után fulladt meg, és megkezdődött a munkájának újraértékelése.[8] 2003-ban a berliniLeibniz Irodalmi és Kulturális Kutatási Központ Taubes archívumot hozott létre, amelyben életét „történetként írja le, amelyben a zsidószáműzetés találkozik a női intellektualizmussal”. 2020-ban jelent meg Christina Pareigis(wd) intellektuális életrajza Taubesről,[9] és a New York Review Books(wd) ugyanabban az évben újra kiadta a Divorcing című könyvet, ami elismerő kritikákat kapott.[10] 2023-ban a New York Review of Books első ízben adta ki Taubes „Lament for Julia” című novelláját kilenc másik novellával együtt.
Összeállította az 1963-ban New Yorkban leánykori nevén megjelent African Myths and Tales (Afrikai mítoszok és mesék) c. regényét, és 1969-ben adta ki első regényét, a Divorcing-ot (Válás). Taubes röviddel a megjelenés után öngyilkos lett, megfulladt Long Island mellett, East Hamptonban.[15] A holttestét Susan Sontag azonosította.[16]
Számos irodalmi szöveget hagyott hátra, többségüket kiadatlanul, valamint több éves levelezést Jacob Taubes-szel[13] és a filozófia és a vallás más kiemelkedő alakjaival. Öröksége nagy részét évekkel halála után fedezték fel, 2001-ben Berlinbe szállították, ahol Sigrid Weigel(wd)[17] megalapította a Susan Taubes Archivumot a berlini központú Zentrum für Literatur- und Kulturforschung/ZfL-ben[18] (Irodalom- és Kultúrakutatási Központ)[19][20] és Christina Pareigis-szel(wd) együtt dolgoztak Susan Taubes írásainak kiadásán. 2021-ben Pareigis kiadta Susan Taubes szellemi életrajzát.[21]
2024-ben az Atlantic Magazine felvette a Válást a "The Great American Novels" listájára, és "újrafelfedezett remekműként, nyers, szellemes és teljesen eredeti regényként írta le".[22]
További irodalom
A Stanford University Press(wd) kiadásában 2023-ban jelenik meg Susan Taubes gondolatainak első jelentősebb tanulmánya Elliot R. Wolfsontól(wd)[23], The Philosophic Pathos of Susan Taubes: Between Nihilism and Hope (Susan Taubes filozófiai pátosza: A nihilizmus és a remény között) címmel.
↑Lene Zade: Ja, ich bin tot. In: Jüdische Zeitung 11/2009.
↑Sigrid Weigel, Between the Philosophy of Religion and Cultural History: Susan Taubes on the Birth of Tragedy and the Negative Theology of Modernity. In: Telos. Nr. 150, Spring 2010. pp. 115-135: http://journal.telospress.com/content/2010/150/115.full.pdf+html
Ez a szócikk részben vagy egészben a Susan Taubes című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.