A Sula granti a madarak (Aves) osztályának szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a szulafélék (Sulidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszertani besorolása
Ezt a tengeri madarat, korábban az álarcos szula (Sula dactylatra) alfajának vélték,[2] azonban a mitokondriális DNS-vizsgálatok következtében kitudódott, hogy két önálló fajról van szó. A két madár, körülbelül 400 000-500 000 évvel ezelőtt válhatott szét.
Mint minden szulafélét, ezt a madarat is korábban a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe soroltak; manapság viszont saját rendet alkottak meg nekik.[3]
Előfordulása
A Sula granti előfordulási területe a Csendes-óceán keleti felén van. A költőállományai az Alsó-Kaliforniához tartozó szigeteken, az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigeteken és az Isla de la Plata szigeten, valamint a kolumbiai Malpelo-szigeten találhatók meg.[4][5]
Habár nem veszélyeztetett faj, a Sula granti-t a túlhalászás és a vizek szennyezése érintheti hátrányosan.[6][7]
Megjelenése
A szivárványhártyája (iris) sárga, míg a csőre rózsaszínes-narancssárga. A pofáján a toll nélküli bőre fekete - maszkos külsőt kölcsönözve a madárnak. Lábai szürkék. A felnőtt példány tollazata – nemtől függetlenül – fehér, feketével a szárnyak és a farktollak végén. A tojó nagyobb és nehezebb, mint a hím; és a csőre kicsit más árnyalatú. A tojó inkább károg, míg a hím fütyül. A fiókát teljesen fehér, bolyhos pehely borítja. A kirepülés idejére szürke tollazatot ölt; a csőre és lábai is szürke színre váltanak.[8]
Életmódja
Mint általában a szulák, a Sula granti is a magasból a vízbe bukva kapja el zsákmányait, melyek általában chilei szardíniából (Sardinops sagax) állnak. Azonban az El Niño nevű éghajlati jelenségek idején, amikor is ez a halfaj nemigen található, egyéb kisebb halakkal és kalmárokkal kénytelen táplálkozni.[6] Mivel a két nem testméretben különbözik; a nagyobb tojó mélyebbre tud leúszni és nagyobb méretű zsákmányokat tud elkapni.[9]
Szaporodása
Ez a madárfaj a sziklafalakon vagy a csupasz, növényzet nélküli talajon költ.[10] A fészkelő helyet a hím választja ki és védelmezi.[11] Mint sok más tengeri madár a Sula granti is hosszú életű, hosszú gyermekkorral és kevés utódot hoz létre. A fészekalj általában 1-2 tojásból áll; ha mindkét fióka is kikel, általában csak az egyik marad meg.[12] A fiókáról mindkét szülő gondoskodik. A fészkelés és fióka gondozás alatt, mindkét szülő legyengül.[13]
Képek
Jegyzetek
- ↑ 'Sula granti'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012
- ↑ Friesen, V. L. (2002. július 1.). „Molecular Support for Species Status of the Nazca Booby”. The Auk, Kingston, Ontario 119 (3), 820–826. o, Kiadó: Department of Biology, Queen's University. DOI:[0820:MSFSSO2.0.CO;2 10.1642/0004-8038(2002)119[0820:MSFSSO]2.0.CO;2]. (Hozzáférés: 2008. november 13.)
- ↑ Wenny, Daniel G. (2011. január 1.). „The Need to Quantify Ecosystem Services Provided By Birds”. The Auk 128 (1), 1–14. o. DOI:10.1525/auk.2011.10248. ISSN 0004-8038.
- ↑ Nazca Booby (Sula granti) - BirdLife species factsheet. www.birdlife.org . [2016. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 1.)
- ↑ Pitman, Robert L. (1998. január 1.). „Geographic Variation and Reassessment of Species Limits in the "Masked" Boobies of the Eastern Pacific Ocean”. The Wilson Bulletin 110 (2), 155–170. o. JSTOR 4163925.
- ↑ a b Crawford, R. J. M. (2006. november 1.). „Comparison of assemblages and some life-history traits of seabirds in the Humboldt and Benguela systems”. African Journal of Marine Science 28 (3-4), 553–560. o. DOI:10.2989/18142320609504205. ISSN 1814-232X.
- ↑ Takasuka, Akinori (2007. május 1.). „Optimal growth temperature hypothesis: Why do anchovy flourish and sardine collapse or vice versa under the same ocean regime?”. Canadian Journal of Fisheries and Aquatic Sciences 64 (5), 768–776. o. DOI:10.1139/f07-052. ISSN 0706-652X.
- ↑ Aves del Ecuador. Guía de Campo. Fundación de Conservación Jocotoco, 92. o. (2006)
- ↑ García-R, Silvana (2008. december 15.). „Sexual differences in body size and diet in the Nazca Booby (Sula granti)” (7). ISSN 1794-0915.
- ↑ Friesen, V. L. (2002. január 1.). „Molecular Support for Species Status of the Nazca Booby (Sula granti)”. The Auk 119 (3), 820–826. o. DOI:10.2307/4089981. JSTOR 4089981.
- ↑ Maness, Terri J. (2007. január 1.). „Ontogenic Sex Ratio Variation in Nazca Boobies Ends in Male-Biased Adult Sex Ratio”. Waterbirds: The International Journal of Waterbird Biology 30 (1), 10–16. o. JSTOR 4501789.
- ↑ Tarlow, Elisa M (2001. augusztus 1.). „Hormonal Correlates of Siblicide in Galapagos Nazca Boobies”. Hormones and Behavior 40 (1), 14–20. o. DOI:10.1006/hbeh.2001.1661.
- ↑ Maness, Terri J. (2007. január 1.). „Serial Monogamy and Sex Ratio Bias in Nazca Boobies”. Proceedings: Biological Sciences 274 (1621), 2047–2054. o. JSTOR 25249287.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Nazca booby című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Bulletin of the British Ornithologists' Club 13 p. 7
.jpg)
