Spaits István (Körmend, 1742. december 16. – Székesfehérvár, 1804. március 24.) bölcseleti doktor, Jézus-társasági áldozópap, később gimnáziumi igazgató.
Élete
Budán a szónoklati osztályt elvégezvén, 1760. október 28-án Trencsénben a Jézus Társaságba felvételt nyert. Pappá szentelése után a humaniorákat tanította Nagyszombatban. A rend feloszlatását követően (1773) mint az Esztergom-főegyházmegye papja, a humaniorákat tanította Budán és Pesten. 1792-től székesfehérvári gimnáziumi igazgató volt. 1802. szeptember 27-én a jénai mineralógiai társaság tagjává választotta. Ásványgyűjteményét és könyveit halála előtt Pannonhalmára küldte.
Fejér szerint több ódát írt; magyar költeménye van a Zeitschrift von u. für Ungernben (V. 323. 1.).
Munkája
- In obitum Mariae Theresiae augustae quum ei regia universitas Budensis ritu solemniori parentaret. Budae, 1781
Földabrosza is megjelent, «mely a tudományoknak Mária Therézia alatt elrendeltetett állapotjokat mutatja.» (Ism. Révai Miklós a Magyar Hirmondóban (1784. 1. sz.).
Források
- Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság–Tarsoly Kiadó, 2002
- Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. Esztergom főegyházmegyei papság irodalmi munkássága. Nagyszombat, Szerző, IV, 1893
- MAYER, Farkas OSB & SZAKÁLL, Sándor (1994): A Pannonhalmi Bencés Főapátság ásványtára in KECSKEMÉTI, Tibor & PAPP, Gábor (eds.): Földünk hazai kincsesházai. Studia naturalia, 4:263-278, Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest
