Silvanus az erdők (silvae), legelők és nyájak, határok és majorságok ősi itáliai istene, akit falun minden házban tiszteltek, de titkos hatalmától féltek is. Rendesen három szobrot állítottak neki, egyet a házban, egyet a mezőn és egyet a birtok szélén. Ősszel aratóünnepét ülték és a gyümölcs zsengéjét neki áldozták. A költők néha Pannái és Silenosszal is azonosítják és több Silvanusról is beszélnek. Pannóniában nagy tiszteletben állott, mint Silvanus Domesticus; egy aquincumi emléken pedig három Silvana is szerepel. Többnyire szakállasán ábrázolják, a bal vállán állatbőr, fején fenyőkoszorú, jobb kezében kacorkés, bal kezében fenyőgally.
