Sidragai Domald (latinul: Domaldus, 1160 körül – 1243) a régebbi történészek szerint a Snačić családból származó befolyásos horvát-dalmát főúr,[1] spalatói, sebenicói és zárai knyáz, a 13. század első felének horvát hatalmassága, II. András magyar király vazallusa.
Élete
Saracen sidragai gróf, klisszai zsupán fiaként született 1160 körül. Miha Madijev középkori spalatói krónikás a klivna grófja (comes de Clivna) titulust adta neki, ami Nada Klaić horvát történész szerint nem Livnoként értelmezhető, hanem azt feltételezi, hogy egy Sidraga zsupániai nemzetség neve lehet.[2] A régebbi horvát történetírók azt tartották, hogy Domald azonos Malduč omiši knyázzal, illetve a Snačić családból származott, de azok a dokumentumok, amelyek ezeket a nézeteket alátámasztanák teljességgel megbízhatatlanok.[3]
1200-ban Sebenico, 1203-1204-ben pedig Zára knyázaként szolgált, amelynek rövid időre segített megszabadulni a velencei uralom alól. Az ő nevéhez fűződik Zára és Biograd újjáépítése, amelyet 1202-ben a velencei dózse felszólítására a negyedik keresztes hadjáratban elfoglaltak és elpusztítottak a keresztesek. Sebenicói és omiši alattvalóinak segítségével elfoglalta a Szent Mihály erődöt és kiűzte Ugljanból a velenceieket. Ezzel lehetővé tette, hogy a záraiak visszatérhessenek a városba, de következő évben a velenceiek nyomására mégis elveszítette hatalmát.[3] 1207-től a spalatoi knyázi tisztséget töltötte be.
András király 1210-ben Cetina megyét adományozta neki, de ennek ellenére Domald hamarosan a király ellenfele lett, mert elégedetlen volt azzal, hogy a keresztes hadjáratba induló II. András nem bízta meg a Horvátország és Dalmácia igazgatásával. Spalatoi szolgálata miatt konfliktus alakult közte és Bribiri Gergely hívei között, amely 1221-ben Domald vereségével és a splalatói tisztsége elvesztésével ért véget. Tisztsége elvesztése után Domald megtartotta az irányítást a Klissza vára felett, ahonnan akadályozta a tengeri és a hátországgal folytatott kereskedelmet, majd Kálmán herceggel szemben csatát vesztett.[3] A vereség nem törte meg teljesen Domald hatalmát, így két alkalommal (1229-ben és 1235-ben) visszaszerezte az irányítást Spalato felett. Utoljára 1243-ban említették, amikor szerződést kötött a trauiakkal, hogy a pantani malmokat egy traui házra cserélje.[3]
Domald utódainak tartották magukat a Nelipić család tagjai, akik egy 1358. május 8-án kelt oklevélben Domald fiainak (filius quondam Domaldi) nevezik magukat.[4] Sufflay Milán történész ezt nem fogadja el. Azzal érvel, hogy Domald a Kacsics nemzetségből származott, mivel a főbb dalmát városok azért választják comesnek, mert mint ennek a nemzetségnek a nagyhatalmú tagja védhette őket az elviselhetetlen kalózkodás ellen. Egyben szerinte ebben rejlik bukásának oka is, ugyanis amikor a Kacsicsok a király legnagyobb haragját idézték elő, akkor vesztette el kegyeit Domaldo is. Tengeri hatalmuk viszont megmaradt, és mindez csak Kacsicsokra illik.[4]
Emlékezete
Ma Splitben a Narodni trg és az Ulica kralja Tomislavát összekötő utcát róla nevezték el, Zárában pedig egy Knez Domald utcát találunk.
Jegyzetek
Források
- ↑ Biografski leksikon: Mladen Švab - Hrvtaski biografski leksikon: Domald. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1993) (Hozzáférés: 2021. december 28.)
- ↑ Šišić: Ferdo Šišić: Povijest Hrvata, Pregled povijesti hrvatskog naroda 600.-1526, prvi dio. Split: (kiadó nélkül). 2004. ISBN 953-214-197-9
- Nada Klaić: Komes Domald (doktorska disertacija iz g. 1933). Historijski zbornik, X. évf. 1/4. sz. (1957) 174–180. o.
- Vjekoslav Klaić: Bribirski knezovi od plemena Šubić do god. 1347. Zagreb: Naklada "Matice hrvatske". 1897.
