1968. január 21-én született a Új-Skócia állambeli Halifax-ben. Örökbefogadott családban nőtt fel.[8] Már négy éves korában az ukulelén játszott, majd ezt követően zongorázni, énekelni és klasszikus gitározni tanult a Maritime Zenekonzervatóriumban.[8] 17 éves korában egy rövid életű, ismeretlen rock együttest alapított, "The October Game" néven. Az iskolai évkönyve is megjósolta, hogy híres rocksztár lesz.
Az October Game első koncertje után a "Moev" nevű elektronikus zenei együttes egyik tagja lemezszerződéshez juttatta Sarah-t a Nettwerk kiadóval. McLachlan szülei azonban azt szerették volna, hogy kislányuk tanuljon még,[9] a Nova Scotia College of Art and Design iskolában. Leszerződött a Nettwerk kiadóhoz, majd Sarah Vancouverbe költözött.[9]
1994-ben egy Uwe Vandrei nevű megszállott rajongó beperelte McLachlan-t, a "Possession" című dal miatt, a dal ugyanis Vandrei leveleiről szóltak, amelyeket az énekesnőnek küldött. Az ügy bíróságra került, azonban Vandrei öngyilkosságot követett el, még a tárgyalás megkezdése előtt.
Sarah első nagylemeze 1988-ban jelent meg, Touch címmel. Ez az album és az 1991-ben megjelentetett "Solace" albumok még a folk-rock stílus jegyében születtek, ellentétben a későbbi lemezekkel, amelyek a pop vagy rock stílusokban játszódnak. A lemezt később az Arista Records is megjelentette, Sarah ugyanis ahhoz a kiadóhoz szerződött le a későbbiekben.
McLachlan 1991-ben ért el sikereket a Solace albummal, ekkor lett népszerű Kanadában. A világ-hírnevet azonban az 1993-as "Fumbling Towards Ecstasy" lemez hozta meg neki, ezen szerepelt a Possession című dal is. A neves zenei oldalak mind pozitív értékelésekkel jutalmazták, illetve a Billboard 200-as listán az ötvenedik helyet érte el.[10] Az RPM magazin "Canada Top Albums" listáján pedig az ötödik helyet szerezte meg.[11]
Darryl Neudorf zenész 1993-ban beperelte McLachlan-t és a Nettwerk kiadót, ugyanis Neudorf jelentősen közreműködött a Touch és a Solace lemezeken is, ennek ellenére nincs megemlítve a neve az albumon, illetve nem kapott elég fizetést a Solace-en végzett munkájáért. A bíróság Neudorf oldalán állt.
A Fumbling Towards Ecstasy után Sarah sikere folytatódott negyedik albumával, a Surfacing-gel, amelyen az Angel című dal is szerepel. Az RPM magazin listáján az első helyet érte el,[12] míg a Billboard 200-as listán a második helyet szerezte meg.[10] McLachlan diszkográfiája összesen kilenc nagylemezt, három koncertalbumot, hét válogatáslemezt, három EP-t és három remix albumot tartalmaz. Három Grammy-díjat is nyert: egyet az "I Will Remember You" daláért, egyet a "Building a Mystery" című számáért és egyet a "Last Dance" dalért.[13]
