Santa Luzia (portugálul:Ilha de Santa Luzia) elnéptelenedett sziget a Zöld-foki Köztársaságban.[1] A Zöldfoki-szigetek többi tagjához hasonlóan vulkáni eredetű, területe 35 négyzetkilométer. Legmagasabb pontja 395 méterre emelkedik a tenger színe fölé.
Története
122 millió évvel ezelőtt keletkezett, a kréta korban.[2] Az utolsó jégkorszakban az alacsonyabb tengerszint miatt összefüggésben állt a Zöldfoki-szigetek több más nagyobb szigetével.
A lakatlan szigetet 1462-ben fedezték fel, Szent Lúcia napján, erről kapta a nevét. Tartósan soha nem kolonizálták.[3] A 18. században a környező szigetekről érkezőkből kialakult rajta egy kis mezőgazdasági közösség, de az 1830-as években a sivatagosodás miatt lakói elhagyták. Ezután remeték lakhelye volt, illetve időnként pásztorok legeltettek itt. A 21. században a környező szigetek halászai látogatják a sziget vizeit.
Különleges növényei és állatai miatt 2003-ban természetvédelmi területté (Reserva Natural de Santa Luzia) nyilvánították, majd 2016-ban a Zöld-foki szigetek javaslatára felkerült a világörökség javaslati listájára.[4]
Fekvése
Az északi, Barlavento szigetcsoport tagja. Legközelebbi szomszédja a São Vicente-sziget mintegy 9 km-re nyugat-északnyugatra.[5]
↑Muller, R., Sdrolias, M., & Roest, W.: Age, spreading rates and spreading symmetry of the world’s ocean crust. In: Geochemistry Geophysics Geosystems. 9(Q04006), 2008, S. 1525-2027.
↑Armand d'Avezac and Eugène de Froberville, Îles de l'Afrique. L'univers : Histoire et description de tous les peuples, Firmin-Didot, Paris, 1848, p. 214
