San Michele szigeteVelence város temetője. Az itteniek velencei nyelvenSan Michièlnek hívják. A városközponttól kissé északkeleti irányban fekszik, eredetileg két kisebb sziget alkotta, a San Michele és a San Cristoforo della Pace, amelyeket egy csatorna választott el egymástól (1837-ben betemették).
Története
1212–1810 között a sziget a kamalduli rend birtokában állt. Itt dolgozott például Fra Mauro (1433–1459) térképész is. Velence meghódítása után Bonaparte Napóleon elrendelte, hogy járványügyi okokból a városban található számos temetőt hatóságilag fel kell számolni – ami indokolt lépés volt, mivel addig a holtakat gyakran ugyanazok alá a terek (campók) alá földelték el, ahol az ivóvízgyűjtő ciszternák voltak.
A temető céljára kijelölt San Michele-sziget azonban alig egy évszázad alatt betelt – jelenleg már csak a védett vagy nevezetes sírhelyek élveznek háborítatlanságot. Az egyszerű polgárokat 10 év letelte után kihantolják és a csontokat közös sírgödörben tárolják, hogy helyet teremtsenek az új temetésekhez. A temetőt munkaidőn kívül érdemes felkeresni, mivel a kihantolás során munkagépekkel is dolgoznak, ami felkavaró látvány.
Nevezetességei
San Michele in isola
A templom, amelyet Mauro Coducci építészmester alkotott 1469–97 között, isztriai márványból épült, korai reneszánsz stílusban. Könnyen megközelíthető, előtte található a vaporetto megállóhelye.
A temető
A San Cristoforo a temető belsejében található kisebb templomépület. A sírkert több parcellából áll a különböző felekezetű elhunytak sírja számára.
Silvio Pellico (1789-1854) író ezen a szigeten raboskodott, mielőtt az osztrákok átvitték a Spielbergbe.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a San Michele (isola) című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Alta Macadam: Velence (Kék útikönyvek, Corvina, 1994) ISBN 963-13-3888-6