Rubídium-szulfid

rubídium-szulfid
__ Rb^+     __ S^2−
Kémiai azonosítók
CAS-szám	31083-74-6
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Rb2S
Moláris tömeg	203,00 g/mol^−1
Megjelenés	fehér, vagy halványsárga kristályok[1]
Sűrűség	2,912 g·cm^−3
Olvadáspont	530 °C[2]
Oldhatóság (vízben)	oldódik
Veszélyek
Főbb veszélyek	nincs adat
Rokon vegyületek
Azonos kation	rubídium-oxid rubídium-hidroxid
Azonos anion	hidrogén-szulfid
Rokon vegyületek	rubídium-hidrogénszulfid
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A rubídium-szulfid egy kémiai vegyület képlete Rb₂S.

Előállítása

A rubídium-szulfidot rubídium-hidroxid és hidrogén-szulfid reakciójával állítják elő, a reakció köztiterméke a rubídium-hidrogénszulfid:^[3][4]

${\displaystyle \mathrm {RbOH+H_{2}S\longrightarrow RbHS+H_{2}O} }$

${\displaystyle \mathrm {RbHS+RbOH\longrightarrow Rb_{2}S+H_{2}O} }$

Tulajdonságai

Kristályai köbösek tércsoport: ${\displaystyle Fm{\bar {3}}m}$. Rács paraméterei: a = 765,0 pm, elemi cellája négy atomot tartalmaz.

A rubídium-szulfid reagál a kénnel hidrogén atmoszférában rubídium-pentaszulfid Rb₂S₅ keletkezik belőle.^[5][4]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumsulfid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

1. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 692 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
2. Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 336 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
3. Wilhelm Blitz, Ernst Wilke-Dörfurt: "Über Sulfide des Rubidiums und Cäsiums" in Zeitschr. f. anorg. Chem. 1906. 48, S. 297–317. Volltext
4. R. Abegg, F. Auerbach: 'Handbuch der anorganischen Chemie'. Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 430.Volltext
5. Wilhelm Blitz, Ernst Wilke-Dörfurt: Ueber die Pentasulfide des Rubidiums und Cäsiums. In Ber. d. dt. chem. Ges. 1905, 38, 1, S. 123–130, doi:10.1002/cber.19050380114.