Rubídium-fluorid

rubídium-fluorid
rubídium-fluorid
IUPAC-név	rubídium-fluorid
Más nevek	rubídium(I)-fluorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	13446-74-7
PubChem	83473
ChemSpider	75311
RTECS szám	VL8740000
SMILES [Rb+].[F-]
InChI InChI=1/FH.Rb/h1H;/q;+1/p-1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	RbF
Moláris tömeg	104,4662 g/mol
Megjelenés	fehér, kristályos, szilárd anyag
Sűrűség	3,557 g·cm^−3
Olvadáspont	795 °C (1068 K)
Forráspont	1408 °C (1681 K)
Oldhatóság (vízben)	130,6 g/100 mL (18 °C)
Veszélyek
EU osztályozás	nincs listázva
Főbb veszélyek	toxikus, egészségre ártalmas
R mondatok	20/21/22 36/37/38
S mondatok	9 26 37
Lobbanáspont	nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation	rubídium-klorid Rubídium-bromid rubídium-jodid
Azonos anion	lítium-fluorid nátrium-fluorid kálium-fluorid cézium-fluorid
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A rubídium-fluorid rubídium- és fluoridionok alkotta ionvegyület, képlete RbF. Kristályai kocka alakúak, köbösek, kősó (NaCl) kristályszerkezetben kristályosodik. A természetben nem fordul elő, vízben jól oldódik.

Előállítása

Számos módszer létezik RbF előállítására. Például rubídium-hidroxidot reagáltatunk hidrogén-fluoriddal:

RbOH + HF → RbF + H₂O

Alternatív módszer az előállítására, hogy hidrogén-fluoridot rubídium-karbonáttal semlegesítenek:

Rb₂(CO₃) + 2HF → 2RbF + H₂O + CO₂

Előállítható az elemek közvetlen reakciójával, de ez a legkevésbé használt módszer, mivel a rubídium hevesen reagál a halogénekkel:

2Rb + F₂ → 2RbF

Tulajdonságai

Fehér színű kristályos vegyület, kristályszerkezete köbös. Nagyon hasonló megjelenésű mint a kősó (NaCl). Tércsoport: Fm3m. Rács paraméterei: a = 565 pm, elemi cellája négy atomot tartalmaz.^[1] Kristályainak törésmutatója n_D = 1,398. A rubídium-fluorid lángjának a színe (Bunsen-égő) spektrális analízis szerint lilától a bíborvörösig terjed.

Két hidrátja van: a rubídium-fluorid szeszkvihidrát 2RbF·3H₂O és a rubídium-fluorid harmadhidrát 3RbF·H₂O.^[2]

Rubídium-fluorid és hidrogén-fluorid reakciójában rubídium-difluorid HRbF₂ keletkezhet, ami egy sav.^[3] A H₂RbF₃ és H₃RbF₄ vegyületet is szintetizálták.^[4]

A rubídium-fluorid oldhatósága acetonban: 0,0036 g/kg oldódik 18 °C-on, 0,0039 g/kg oldódik 37 °C-on.^[5]

Standard képződési entalpiája Δ_fH⁰₂₉₈ = −552,2 kJ·mol⁻¹,^[6] szabad standard entalpiája ΔG⁰₂₉₈ = −520,4 kJ·mol⁻¹. Moláris standard entrópiája S⁰₂₉₈ = 113,9 J·K⁻¹ ·mol⁻¹. Oldódási entalpiája −24,28 kJ/mol.^[7]

Óvintézkedések

Mivel fluoridiont tartalmaz, veszélyes a bőrre kerülése, illetve lenyelése.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium fluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumfluorid című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Rubidium compounds: rubidium fluoride. WebElements: the periodic table on the web. WebElements. (Hozzáférés: 2011. november 16.)

1. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 686 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
2. M. de Forcrand: "Sur les hydrates des fluorures de rubidium et de caesium." in Compt. Rend. Hebd. 1911, 152, S. 1208. Volltext
3. Han Eggerling, Julius Meyer: Über die Fluoride des Rubidiums, in: Zeitschrift für anorganische Chemie, 46, 1, 174–176. doi:10.1002/zaac.19050460111
4. "A Text-Book of Inorganic Chemistry", Verlag Forgotten Books, ISBN 9781451004694. S. 209. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
5. Aterton Seidell: "Solubilities Of Organic Compounds Vol - I", S. 1437. Volltext
6. R. E. Dickerson, H. B. Gray, H.-W. Sichting, M. Y. Darensbourg: "Prinzipien der Chemie", Verlag Walter de Gruyter 1988, ISBN 9783110099690, S. 976. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben)
7. M. de Forcrand: "Étude thermochimique de quelques composés binaires des métaux alcalins et alcalino-terreux." in Compt. Rend. Hebd. 1911, 152, S. 27f. Volltext