Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte; 1806-ban orvosdoktorrá, 1807-ben pedig sebészdoktorrá avatták. Ezután Szegeden telepedett le mint gyakorló orvos, de itt csak rövid ideig működött, mert még ugyanazon évben a természetrajzi tanszék mellé adjunktussá nevezték ki és visszament Pestre. Nemsokára meghalt főnöke, Schönbauer József, és a tanszék helyettesítésével bízták meg. 1809-ben a fölkelő nemzeti sereghez ment mint törzsorvos, és ezen állását csak a fölkelt seregek kórházainak eltörlésekor hagyta el. 1810-ben az állattan és ásványtan tanárává nevezték ki a pesti egyetemhez, és mint ilyen működött 1848-ig, amikor nyugdíjazták. 1813–14-ben és 1814–15-ben dékán, 1825–26-ban pedig rektor volt. 1840. szeptemberben királyi tanácsosi címet kapott.
Művei
Cikkek
Cikkei az Orvosi Tárban (IV. 1831. Magyarország legnevezetesebb bögölyeinek különrajza, 1839. II. A kerteket és erdőket pusztító hernyókról és azon módról, mely által a jövendő évekre nézve az általok okozandó károk elháríttatnak, 1841. II. Beszéde az orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésén, 1842. II. A savó-, tej-, víz-, lég-, világosság- és szőlőgyógy méltánylása, legtöbb idült s kivált altesti kórokban, 1848. I. Sáskák bélyegzése-, pusztítása-, vándorlása- és kiirtásának rövid leírása, II. Javaslat az egyetem, és különösen az intézetek rendezéséről); a Magyar természettud. társaság Évkönyvében (I. 1841-45. A chinai theáról s honi pótlékáról); az Irodalmi Szemlében (1846. 8. sz. könyvism.); a Pesti Divatlapban (1844. 17. sz. Az ember, különösen a nő); a Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (V. 1845. Beszéde a nagygyűlésen Pesten, Az ebdühről, latinul); a Zeitschrift für Natur- und Heilkundeban (1850. 19. sz. Winke über die grosse Verwandtschaft der Naturwissenschaften mit der Theologie)
Könyvek
Enchiridion anorganosiae. Vol. I. Buda, 1820 (Ismertetésére válasza Tud. Gyűjt. 1821. I. 99. l.)
Dictio qua diem anniversarium fundatae regiae scient. universit. Hungaricae Pestiensis anno 1827. Juni 26. die celebravit … praemissis augustissimae regnantis domus Austriacae in provehenda re literaria Hungariae maximis, ac immortalibus meritis exponendo praecedentes futurasque telluris universae generatim, speciatim vero soli Hungarici mutationes. Uo, 1828
Speciemen ichthyologiae-sistens pisces aquarum dulcium Hungariae. Uo, 1830 (Szirmay András Ignácz, orvosdoktor: Dissertatio inaug. medico-zoologica, sistens pisces aquarum Hungariae. Vindobonae, 1840 czímű munkájában Magyarország halainak megismertetését R. tanár monographiájából kiírva és megrövidítve adja)
Parentatio qua Joan. Nep. Schuster condam chemiae prof. p. o. fac. med. prosenioris et r. sc. universitatis h. rectoris emeritis memoriam recolit... die 4-ta Mai 1838. Pest, 1838
A nemek különbsége és elsősége természet-, boncz- és élettani tekintetben. Írta és a magyar orvosok és természetvizsgálók ötödik nagygyűlésén Kolozsvárt előadta… A m. orv. és természetvizsgálók V. évkönyvéből. Kolozsvár, 1845
Állattan a gerinczésekről. I. kötet. Emlősök. Madarak. II. kötet. Hüllők, Halak. Buda, 1848. Két kötet, több fametszettel
Biczó Zalán: Győri Orvoséletrajzi Lexikon. 1. k. A kezdetektől 1945-ig. Győr, 2006.
Győri Életrajzi Lexikon. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Városi Könyvtár, Győr, 1999
Győri életrajzi lexikon. 2., átdolg. kiadás. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, Győr, 2003
Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967–1969
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Better-MTESZ-OMIKK, Budapest, 1997
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Magyar Könyvklub, Budapest
