Rómulo Díaz de la Vega (Mexikóváros, 1800. május 23. – Puebla, 1877. október 3.) egy mexikói katona és konzervatív politikus volt, aki 1855-ben néhány hétig az ország ideiglenes elnöke is volt, korábban és később pedig több szövetségi államot is kormányzott.
Élete
Mexikóvárosban született 1800-ban,[1] majd 1822-ben katonai pályára lépett. 1825 után a föderalistákkal szemben álló konzervatívokhoz csatlakozott, majd Mexikó több háborújában is részt vett: 1836-ban El Álamónál harcolt a texasi felkelők ellen, valamint 1847-ben, a mexikói–amerikai háború során Angosturánál és Cerro Gordónál: ez utóbbi alkalommal fogságba esett, és New Orleansba vitték. Hazatérve, a Guadalupe Hidalgó-i béke után többféle katonai tisztséget is betöltött, érdemei miatt pedig kitüntették a Cruz de Honorral, Puebla állam pedig az „állam érdemes személye” (Benemérito del Estado) címet adományozta neki. Szolgált Pueblában, majd kormányozta Yucatán államot (1853 és 1854 között[1]) és Tamaulipast is (1855 elején[1]), majd Mexikóváros katonai parancsnokává vált.[2]
Amikor 1855-ben Martín Carrera elnök lemondott, és a szabadelvűek cuernavacai gyűlésükön próbáltak meg elnököt választani, az (egyesek szerint opportunista módon) az Ayutla-tervhez csatlakozó Rómulo Díaz nyilvánította magát elnöknek mindenféle megválasztás vagy kinevezés nélkül. A tisztséget 22 napig töltötte be, szeptember 12-től október 3-ig, ezalatt pedig a zűrzavaros idők ellenére képes volt fenntartani a teljes sajtószabadságot, valamint eltörölte az ajtókra, ablakokra, háziállatokra és hasonlókra kivetett adókat. Amikor a győztes Ayutla-terv vezére, Juan Álvarez tábornok október elején távozásra szólította fel, átadta neki az elnökséget. Díaz rövid időre visszavonult a magánéletbe, de 1856-ban ismét a konzervatívokhoz csatlakozott, és fellázadt a kormány ellen, ezért az Amerikai Egyesült Államokba száműzték. Hazatérése és a belföldi politikai helyzet megváltozása után Miguel Miramón Mexikóváros kormányzásával bízta meg, 1860-ban pedig a konzervatív sereg második hadtestének parancsnoka lett. 1863-ban részt vett a Habsburg–Lotaringiai Miksát császárrá választó juntában, majd amikor Miksa Mexikóba érkezett, az ő szolgálatába állt. 1864-ben Jaliscóban birodalmi prefektussá nevezték ki, de Benito Juárez győzelme után két év börtönre ítélték. Ezt az ítéletet Puebla városában kellett letöltenie, ahol szabadulása után haláláig, 1877-ig élt visszavonultan.[2]
Források
|
|---|
A függetlenségtől
a második császárságig
(1824–1862) | | |
|---|
A második császárságtól
a forradalomig
(1867–1911) | |
|---|
A forradalomtól
(1911–) | |
|---|
