A QP–10-es konvoj a második világháború egyik hajókaravánja volt, amely a Szovjetunióból indult nyugatra. A QP kód az irányt (keletről nyugatra), a 10 a konvoj sorszámát jelenti. A kereskedelmi hajó és kísérőik 1942. április 10-én indultak el a Kola-öbölből. Később több hajó csatlakozott hozzájuk a PQ–14-es konvojból, amelyek a rossz idő miatt visszafordultak Izland felé. A konvoj április 21-én érkezett meg Reykjavíkba. A flottát a Temple Arch kapitánya irányította, helyettese a Navarino kapitánya volt.[1][2]
Veszteségek
A panamai El OccidenteA Duke of York a sarki vizeken
A németek három napon át támadták a karavánt. Április 11-én Ju 88-as bombázók megrongálták a Stone Streetet, amely visszafordult a Kola-öbölbe. Ugyanezen a napon légitámadásban elsüllyedt a brit Empire Cowper. Tizenkilenc tengerész meghalt. A heves hóvihar miatt a német légierő aznap nem tudott ismét támadni.[3]
Az Olaf Nannestad kapitány által irányított El Occidente gőzös 1910-ben készült, és már az első világháborúban is szolgált transzatlanti utakon. 1942. január 30-án indult HalifaxbőlBoston érintésével Európába a HX–174-es konvojjal. Március 1-jén, felfegyverezve, fedélzetén brit katonákkal futott ki Murmanszk felé a PQ–12-es konvojjal, majd kipakolása után visszaindult a QP-10-es karavánnal.
Április 13-án 1 óra 29 perckor, nagyjából 230 kilométerre északra Norvégiától két torpedót lőtt ki rá az U–435. A gépház felrobbant, és a hajó kettétört. Az El Occidente két perc alatt elsüllyedt. A túlélők nem tudták leengedni a mentőcsónakokat, így kénytelenek voltak a vízbe vetni magukat. A Speedwell vette őket fedélzetére nagyjából 30 perc múlva. Kilenc holttestet találtak a túlélőkön kívül. Összesen 20 ember élte túl a támadást, 21 meghalt. A legénység életben maradt tagjait a Capulin és az Artigas vitte vissza az Amerikai Egyesült Államokba.[4][3]
Az 1917-ben befejezett szovjet Kijev gőzös eredetileg német, majd brit tulajdonban volt. 1928-ban ismét a németek, 1932-ben pedig a szovjetek vették meg, ekkor kapta a Kijev nevet. Április 13-án 0 óra 59 perckor az U–436 torpedókat lőtt a konvojra. Az egyik eltalálta a Kijevet, amely hét percen belül elsüllyedt. Öten meghaltak, a legénység többi tagjának és a londoni szovjet nagykövetség nyolc alkalmazottjának sikerült mentőcsónakba szállnia. Fél órával később a Blackfly felvette őket, de egy nő a fedélzeten belehalt sebesüléseibe.[5]
Április 14-én hajnalban húsz Ju 88-as bombázó támadta a konvojt. A brit Harpalion teherhajó megsérült, de folytatni tudta útját. A hajók négy német bombázót lőttek le.[3]
