Pusztai Árpád János (Budapest, 1930. szeptember 8. – Aberdeen, 2021. december 17.) biokémikus és táplálkozási szakember, 36 éven át dolgozott a skóciaiAberdeenben, a Rowett Kutatóintézetben. A növényi lektinek szakértője, 270 cikk és 3 könyv szerzője e témában. 1998-ban nyilvánosságra hozta, hogy a GMO krumplit evő patkányoknak károsodott a gyomra és immunrendszere, melynek a következménye heves kritika és munkahelyi elbocsátás lett, mivel olyan kutatási eredményekről beszélt, amelyeket sehol sem publikált korábban, és nem ellenőrizték azokat más kutatók.
Életpályája
Pusztai (Pister) János és Ferenczy Erzsébet gyermekeként született. Középiskolai tanulmányait az Óbudai Árpád Gimnáziumban végezte; 1953-ban végzett vegyészként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1956 előtt három évig dolgozott a MTA-n, majd a forradalom után, 1956-ban először Ausztriába, onnan Angliába ment, ahol a londoni Lister Intézetben szerzett doktori fokozatot, ezután poszttoktori kutatóként dolgozott.
1963-ban meghívták, hogy csatlakozzon az Aberdeenben található Rowett Kutatóintézet fehérjekutató osztályához. A következő 36 évet itt töltötte, főleg a növényi lektineket tanulmányozva. Ez idő alatt felfedezte a növényekben lévő glikoproteineket, több mint 270 cikket és 3 könyvet írt, és "a lektinek nemzetközileg elismert szakértője" lett. 1988-ban a Skót Királyi Akadémiától, ill. a Leverhulme Trusttól kapott ösztöndíjat. 91 éves korában hunyt el Aberdeenben, 2021. december 17-én.
A Pusztai-ügy
1995-ben kutatásokat kezdett génmódosított burgonyákkal. Kutatócsoportja patkányokat genetikailag módosított, nyers és főtt burgonyával etetett. 1998-ban interjúban elmondta, hogy csoportja a GMO burgonyát evő patkányok beleinek és immunrendszerének károsodását észlelte. Azt is mondta: "Ha választhatnék, akkor biztosan nem enném meg", és azt mondta: "Nagyon tisztességtelennek tartom, hogy polgártársainkat tengerimalacként használjuk".
Az interjú nagy médiavisszhangot váltott ki, és Philip James, a Rowett Intézet igazgatója, aki először támogatta Pusztait, elbocsátotta, neki és feleségének (Bardócz Zsuzsának) megtiltotta a nyilvános megszólalást. Az intézet egy jelentésben Pusztai eredményeit kritizálta, illetve az adatokat hat recenzensnek elküldte, akik szintén kritizálták a megállapításokat, többekkel egyetemben. Pusztai ezután a kutatásának anyagát és a bírálatok cáfolatát az azt kérő tudósok rendelkezésére bocsátotta. Közülük 21-en 1999 februárjában kiálltak mellette. A Royal Society szokatlan módon szintén csoportot alakított a kutatás felülvizsgálatára, és elmarasztaló vélemény jelentetett meg arról 1999 júniusában. A The Lancet tekintélyes folyóirat végül a szokásosnál több recenzens bevonásával jóváhagyta, és megjelentette az kutatásról szóló cikket 1999 októberében, amit mások viszont szintén elítéltek. Az eset következtében Pusztai visszaköltözött Magyarországra. Késöbb előadásokat tartott a kutatásairól, és a haszonnövények génmódosításában rejlő veszélyekről.[1][2]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Árpád Pusztai című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
(A források eredeti címeinek fordításai szerepelnek itt csak)
Dieter Deiseroth, Annegret Falter (Hrsg.): Bejelentő a Gentechnik und Rüstungsforschung Preisverleihung 2005-ben: Theodore A. Postol, Pusztai Árpád. VMW. (2006), ISBN 978-3-8305-1262-2
L. Levidow, J. Murphy, S. Carr : "A" lényegi egyenértékűség "átdolgozása: a GM élelmiszerek transzatlanti irányítása" (2007), Tudomány, technológia és emberi értékek. 32 : 26–64. doi:10.1177/0162243906293885
"Pusztai Árpád: Biológiai elválasztás – James Randerson interjút készít Pusztai Árpád biológussal", London, The Guardian,. 2008. január 15., beérkezett: 2010. április 25.
S.W. Ewen, A. Pusztai: "A Galanthus nivalis lektint expresszáló géntechnológiával módosított burgonyát tartalmazó étrend hatása patkány vékonybélében", The Lancet, (1999. október), 354 (9187), pp. 1353–4, doi:10.1016/S0140-6736(98)05860-7, PMID 10533866
