1882-ben született a Guanajuato állambeli Los Altos de IbarrábanJosé de la Luz Guerrero és Fructuosa Hurtado hatodik gyermekeként gazdag földbirtokos-családban. Jó oktatásban részesült, és már fiatalon észrevette a Díaz-rendszer társadalmában tapasztalható igazságtalanságokat, egyenlőtlenségeket, ezért hamar a forradalmi eszmék pártjára állt, összetűzésbe kerülve emiatt családjával is.
Újságíróként 1899-ben kezdte meg munkáját az El Heraldo Comercial és az El Despertador lapoknál, majd 1900-ban San Luis Potosíban települt le. Később apjától eltávolodva Mexikóvárosba költözött, és hogy megéljen, asztalosként, lógondozóként és vasúti gépészsegédként dolgozott, 1901-től pedig Filomeno MataEl Diario del Hogar című lapjának küldött tudósításokat.
Hamarosan tartalékosként belépett Bernardo Reyes hadseregébe, de amikor Monterreyben a katonák tüntetők közé lőttek (az ellen tüntettek, hogy Reyest megválasszák Új-León kormányzójává), kilépett a testületből, visszatért haciendájára és néhány hónapig mezőgazdasági munkákkal foglalkozott.
1904-ben haciendájának két dolgozójával, Francisco Manriquével és Manuel Vázquezszel együtt az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, először a denveriColorado Supply Companynál bányászként, majd a kaliforniaiEl Doradóban favágóként dolgozott, később pedig San Franciscóba ment. 1906-ban meghívták a mexikói liberális párt szervező juntájába. 1907-ben ismét bányászként dolgozott, ezúttal Arizonában a Copper Queen Co.-nál, közben pedig a bebörtönzött Flores Magón Revolución című lapjának is írt. Év végén meglátogatta őt Los Angeles-i börtönében, ekkor kapta tőle a junta második titkárává való kinevezését.
A texasiEl Pasóban kapcsolatba lépett a Mexikó északi részén szervezkedő, már a forradalmat előkészítő csoportosulásokkal, segített pénzt és fegyvereket gyűjteni és megtervezni Chihuahua és Coahuila államok felkeléseit. Eközben apja meghalt, de fiára hagyott jelentős örökségét visszautasította, mondván, „nincs szíve kiszipolyozni a hozzá hasonlókat”.
1908. június 24-ére tervezték az első támadásokat az északi határ mentén fekvő településeken, de aznap a Díaz-rendszer rendőrsége feltartóztatott egy hajót, ami fegyvereket szállított nekik. Ennek ellenére megtámadták a coahuilai Las Vacas nevű települést (ma Ciudad Acuña), azonban a helyiek többsége közönséges banditáknak nézte őket, így nem tudtak elérni jelentős eredményeket. 29-én Palomasnál egyik társa, Francisco Manrique meghalt, Práxedis Guerrero és még három lázadó megsebesült, így visszavonultak Ciudad Juárezbe, majd El Pasóba. Egy douglasi kitérő után visszatért El Pasóba, és hozzálátott a forradalmi sereg újjászervezéséhez. Eközben az austiniReforma, Libertad y Justicia című lapba is írt, tőle származik ez a mondat: „Vess el egy kis lázadás-magot és szabadságot fogsz aratni.”
1909-ben a liberális párt megbízásából a déli államokba utazott és segített a forradalmi eszmék terjesztésében Oaxaca, Puebla és Tlaxcala államokban, de tevékenységét a hatalom gyanúsnak találta, és mivel már szorulni kezdett körülötte a hurok, ismét az USA-ba távozott, ahol megpróbálta megszerezni Kansas, Illinois és Missouri államok szocialista pártjainak támogatását. Visszatérve dél-Texasba egy fűrésztelepen dolgozott, majd augusztus 8-án elindította a Punto Rojo („Vörös pont”) című lapot, mely 10 000-es példányszámban jelent meg.
1910-ben a rendőrség üldözőbe vette, ezért Houstonba menekült, majd Bridgeportban szénbányászként dolgozott egy ideig. Áprilisban a Díaz-kormány 10 000 dollárt ajánlott fel annak, aki elfogja, de őt nem tudták előkeríteni, „csak” a Punto Rojo nyomdáját rombolták le. Guerrero ekkor elkezdte megszervezni nemzetközi munkásközösségét, a Liga Panamericana del Trabajadort vagy La Internacional del Trabajadort. Amikor szeptemberben a Flores Magón testvérek kiszabadultak a börtönből, újraindult Regeneración című lapjuk, melybe Guerrero is írt. Év végén a chihuahuai Janosban szervezett felkelést, melynek során december 29-én életét vesztette.
1933 decemberében az állam törvényhozása San Ignacioközség nevét az ő tiszteletére változtatta meg Praxedis G. Guerreróra.[1]
