Eleonóra volt szülei hatodik gyermeke a kilencből, azonban a gyermekkort csak öten élték túl. Édesapja fiatalon halt meg 1438 szeptemberében, amikor Eleonóra még csak négyéves volt. A trónt ekkor kiskorú bátyja, Alfonz foglalta el, aki felett először édesanyjuk, majd nagybátyjuk, Péter coimbrai herceg régenskedett.
Házassága, gyermekei
Eleonóra hercegnőnek Habsburg Frigyes főherceggel kötendő dinasztikus házasságát a portugál kormányzat (dokumentálhatóan) már 1449 óta tervezte. 1451-ben, miután a hozomány nagyságában megegyeztek, a 17 éves Eleonóra búcsút vett családjától és hosszú hajóútra indult. November elején kellett volna megérkeznie a toszkánai Talamone kikötőjébe (ma Orbetello város része). A veszélyes utazást viharok és kalóztámadások akadályozták, Eleonóra hozományának nagyrészét kalózok elrabolták. Eleonóra végül 1452. február 24-én Siena városában találkozott először jövendőbelijével, a 38 éves III. Frigyes főherceggel. Márciusban ünnepélyesen érkeztek Rómába. Esküvőjüket 1452. március 16-án Rómában V. Miklós pápa celebrálta. Frigyest a pápa még aznap német királlyá, majd három nappal később, március 19-én, német-római császárrá koronázta. A házasságukból öt gyermek született:
Kristóf (Bécsújhely, 1455. november 16. – 1456. március 21.) csecsemőkorában meghalt
Miksa (1459. március 22. Bécsújhely – 1519. január 12. Wels) apja örököse, német-római császár, felesége révén megszerezte Burgundiát
Ilona (1460. november 3. – 1461. február 28.) csecsemőkorában meghalt
Kunigunda (Bécsújhely, 1465. március 16. – München, 1520, augusztus 6.) aki 1481 január 3-án feleségül ment IV. Albert bajor herceghez
János (1466. augusztus 9. – 1467. február 10.) csecsemőkorában meghalt
Házasságuk nem volt boldog. A mediterrán temperamentumú, vidám természetű, ünnepségeket, táncmulatságokat, lakomákat kedvelő Eleonóra természete szöges ellentétben állt nála két évtizeddel idősebb, zárkózott, aszkéta életű Frigyesével. A hagyomány szerint Eleonóra abbéli bánatába halt bele, hogy férje ritkán látogatta meg. A fiatalon elhunyt császárnét a bécsújhelyi ciszterci kolostorban (Stift Neukloster) temették el, a csecsemőkorban elhunyt három gyermekük szintén itt nyugszik.
Források
Sigrid-Maria Größing, AEIOU - Glück und Unglück im österreichischen Kaiserhaus, Verlag Amalthea, ISBN 978-3-85002-633-8
