Pongrácz Dániel báró és Dubinszky Erzsébet fiaként született. Bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban végezte, és miután itt ezekből 1655. április 25-én magisterré avatták, a Rómába ment teólogiát tanulni. Már 1654-ben mint papnövendék győri, 1657. augusztus 13-án esztergomi kanonokká nevezték ki. 1663. április 15-én szentgyörgymezei préposttá, július 19-én olvasó-kanonokká, majd szendrői címzetes püspökké és érseki helynökké tették. Ezenfelül az almádi apátságot is birtokolta. 1669. szeptember 23-án királya a váci püspöki székre emelte, miután az esztergomi káptalanban a nagyprépostságot is elnyerte. Megerősítése Rómából csak 1672-ben érkezett meg, püspökké ugyanezen év június 12-én szentelték fel Nagyszombatban. Úgy látszik, a királyi udvarban is kedvelt egyéniség volt, mert ez alkalomból a felség drága gyémántokkal díszített arany mellkeresztet küldött neki.
Mint váci püspök is viselte az esztergomi nagypréposti tisztséget, és innen kormányozta a török uralom keserveit sínylő egyházmegyéjét. Kezdettől fogva több ifjút neveltetett és képeztetett saját házában a papi pályára, hogy az általánosan érzett paphiányon segítsen. 1672 körül elkészítette a váci egyházmegye térképét. 1673-ban Cseke Mihály ecseghi plébános által egyházlátogatást tartott megyéjében, 1674-ben a váci egyházmegye plébánosait és licentiátusait, miután saját vallomása szerint megyéjében arasznyi földbirtoka sincsen, a primás beleegyezésével Szent-Benedeken hívta össze. Miután ehhez a török engedélye is szükséges volt, és miután a török hatóságok vonakodtak ezt megadni, Pongrácz azzal fenyegette őket, hogy mindazokat a papokat, akik a kitűzött időre Szent-Benedeken meg nem jelennek, felfüggeszti állásuktól – tudta ugyanis nemcsak ő, de a török is, hogy ez esetben a nép sem kívánna lelkének egyedüli vigasztalója nélkül a falvakban megmaradni. A kísérlet sikerült, és az engedély a budai basától megérkezett. Szent-Benedeken a kitűzött időre megjelent 3 alesperes, 8 plébános és 11 licentiatus.
A váci püspökmegyében csak 73 katholikus falu volt, de ezeknek lakói sem voltak tisztán katolikusok, az összes katolikus hivők száma pedig nem haladta meg a 13.000-et. Egyházmegyéjéről írt Informatióját egész terjedelmében közölteli a Magyar Sion folyóirat (1869. 891–904. l.). Az egyházi élet újjászervezését, az egyházmegye újjáalakítását tervezte, de ebben megakadályozta őt váratlan halála.
Művei
1. Tek. és Nagys. Pongrácz György... Predikatzioia, melyet predikálot Nagy-Szombatban Szent-Miklós Templomaban Boldog Asszony Havanak XX. napjan M. DC. LXI. Midön a Tekentetes és Nagysagos Groff Forgach Miklós,... Megh. Hagyott Özvedgye a Tek. és Nagys. Groff Bossani Ester temettetnek. Nagyszombat
2. Aggratulatio chronographica Clementi IX. p. M. 1667
3. Res gestae in Ungaria annis 1667 et quinque sequentibus. Cassoviae (De canonisatione Francisci Borgia Tyrnavi usi: «Virtutes Sancti ungarico idiomate pro concione exposuit, idemque slavico sermone octavo die praestitit»)
Források
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914. [1]
