Szülei: Polgár Győző és Kőnig Frida voltak. A Pécsi Tudományegyetem Jogi Karán hallgatott jogot, majd 1945-től a győriszociáldemokrata helyi újság alapítójaként kezdte pályafutását. Később az írott sajtónál helyezkedett el, dolgozott a Világosság, az Esti Budapest, a Szabad Nép és az Esti Hírlap című lapoknál, utóbbinak helyettes főszerkesztője is volt. 1958-tól a Magyar Távirati Iroda tudósítója lett. Kairóban (1958-1959), majd Washingtonban (1960-1964), Bonnban (1966-1971) és Brüsszelben (1977-1981) dolgozott, közben pedig az 1970-es években (1971-1977) valóságos forradalomnak számító műsort készített a Magyar TelevízióbanA Hét címmel, amely ablakot nyitott a nyugati külvilágra az elzártság évtizedei után. 1981-ben nyugdíjba vonult. 1997-től haláláig az Aranytollas Újságírók Társaságának elnöke volt.
Magánélete
1945-ben házasságot kötött Vágó Gabriellával. Két fiuk született: Polgár Viktor (1946) diplomata és Polgár György (1956).
Művei
A pénzmágnások új elnöke az Amerikai Egyesült Államokban; Szikra Nyomda, Bp., 1952 (Mi van a nagyvilágban? Az Országos Béketanács külpolitikai füzetei)
A szuezi háború és Magyarország; Kossuth, Bp., 1957
Séta az elnökkel és egyéb történetek; Interpress, Bp., 1984
Egy Polgár a nagyvilágban. A 96 éves újságíró emlékiratai; Atlantic Press, Bp., 2008
