A pneumococcus (Streptococcus pneumoniae) a Streptococcus génuszba tartozó Gram-pozitív baktériumfaj.
Ennek a baktériumnak ma már több mint 90 szerotípusát ismerik az kutatók, de ezek közül csak néhány jelent veszélyt az emberre. A poliszacharid tokkal rendelkező pneumococcus csak az embert betegíti meg, a veszélyes szerotípusok tüdőgyulladást, agyhártyagyulladást, középfülgyulladást, esetleg halált is okozhatnak. A baktérium cseppfertőzéssel terjed, hordozása lehet tünetmentes és tünettel járó is. A pneumococcus az orrgaratban és az orrüregben mutatható ki.
Betegség
A szakirodalom két korosztályt emel ki: a 0-2 éveseket és a 60 évnél idősebbeket. Különösen a csecsemőket és kisgyermekeket fenyegeti a betegség, ugyanis az ő korukban még nem alakult ki az immunrendszer. A WHO 2005-ös adatai szerint a világon 1,6 millió ember halt meg a baktérium által okozott fertőzésben, közülük mintegy egymillió gyermek vesztette életét. A pneumococcus (pncc) világszerte egyre nagyobb rezisztenciát mutat az antibiotikumokkal szemben, ami az antibiotikumok túl gyakori alkalmazásának köszönhető.
A pneumococcus elleni védőoltás
A gyermekek számára 2014-ben a kötelező oltási rend része lett a pneumococcus baktérium elleni oltás.[1]
A pneumococcus (pncc) elleni oltás mindazon esetekben indokolt, ahol az influenza vakcináció is javasolt. Az Országos Epidemiológiai Központ javasolja[2] a pneumococcus elleni védőoltást:
A pncc elleni védőoltás az influenza elleni oltóanyaggal egy időben vagy bármilyen időközzel adható.[2]
Az invazív pneumococcus elleni aktív immunizáció kétféle – poliszacharid és konjugált – vakcinatípussal történik.
A pneumococcusoknak több mint 90 szerotípusa ismert. Az oltóanyagok a 23 leggyakoribb és kiemelkedően patogén törzs protektív antigénjeit tartalmazzák (PPSV23).
Immunológiailag súlyosan károsodottakban és nagyon idős korban az oltás hatékonysága gyengébb.
A védettség időtartama hosszú. Rendszeres emlékeztető oltás nem javasolt, csak különleges körülmények esetén (léphiányos állapot, liquorrhoea stb.). Ezeknél a felnőtteknél 5-10 év időközzel két oltás javasolt, amit 65 éves kor felett meg kell ismételni. Krónikus betegeknek egyetlen oltás elég, amit szintén 65 éves kor felett ismételni kell, ha eltelt 5 év az első oltástól számítva.
Kidolgoztak egy új típusú, immunológiailag előnyösebb oltóanyagot is (PCV13), mely kortól függetlenül adható. Ez csak 13 pncc típus ellen véd. Ezzel az oltónayaggal javasolt a kockázati csoportúak első oltása, amit legalább 2 hónap időköz után ki lehet egészíteni a szélesebb hatású oltóanyaggal.
Jegyzetek
- ↑ Magyar közlöny 2014. évi 46. száma
- ↑ a b Epinfo (Epidemiológiai információs hetilap) 23. évfolyam 1. KÜLÖNSZÁM 2016. február 15. Országos Epidemiológiai Központ