Pintér Sándor (régész)

Ez a szócikk a régészről szól. Hasonló címmel lásd még: Pintér Sándor (egyértelműsítő lap).

Pintér Sándor
Született	1841. március 17.[1] Etes[1]
Elhunyt	1915. január 17. (73 évesen)[1] Szécsény[1]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász régész politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1901. október 26. – 1905. január 3.)
Iskolái	Pesti Királyi Tudományegyetem (1860–1864, jogtudomány)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pintér Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pintér Sándor (Etes, 1841. március 17. – Szécsény, 1915. január 17.^[2]) régész, ügyvéd-jogász, néprajzi író, palóckutató, országgyűlési képviselő.

Élete

...a palóczok monografusa udvarkertjében Nagy-Szécsényben áll egy szép szilfa, a gazdája saját kezével 1883-ban ültette, alatta pad van és kellemes üdülő, miért egy szécsényi kisleány Pintér Sándor bácsi ama fáját a boldogság fájának nevezte el.^[3]

A gimnáziumi tanulmányait Gyöngyösön, Selmecbányán, Egerben, Esztergomban és Szegeden végezte. Jogi tanulmányait a Budapesti Egyetemen folytatta, majd ügyvédi pályára lépett. 1867-től mint ügyvéd működött Szécsényben és vezette a Szécsényi Takarékpénztár jogi ügyeit, melynek elnöke is lett. 1901-től a Szécsényi kerület országgyűlési képviselője lett szabadelvű programmal. Elnöke volt a naplóbíráló bizottságnak.

A balassagyarmati ügyvédi kamara alapító-, választó tagja, a Zichy család divényi senioralis hitbizományi uradalmának ügyvédje volt. Alapító vagy rendes tagja volt az archaeologiai, ethnographiai, természettudományi és történelmi társulatnak. Alapító tagja volt a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak. A palócok múltjával és jelenével foglalkozott. Eredetüket a kunok között kereste. Nógrád vármegye számos helyén önálló kutatásokat végzett, illetve tekintélyes régészeti gyűjteményt hozott létre. Részt vett az 1875-ös gráci kiállításon, valamint az 1876-os budapesti anthropologiai és régészeti kongresszuson.

Házát és nagyértékű könyvtárát Szécsény városának, régészeti gyűjteményét pedig nagyobbrészt a Magyar Nemzeti Múzeumnak, illetve a Nógrádmegyei Múzeumnak adományozta. A szécsényi köztemetőben nyugszik.

Emlékezete

• 
  Szécsény

• Emléktáblája Szécsényben a Haynald Lajos utcában található

Művei

Toldi Miklósról írt nagyobbszabású tanulmányát a Kisfaludy-társaságban olvasták fel.

• Losoncz az Árpád-házból származó királyaink idejében. Losoncz és Vidéke XV
• 1880 A palóczokról. Népismertető tanulmány. Budapest
• 1887 Nógrádvidéki régészeti kutatások. Archaeologiai Értesítő
• 1891 A népmesékről. XIII eredeti palócz mesével. Losonc
• 1891 Egy dolyányi bronzleletről. Archaeologiai Értesítő
• 1891 A palócz születése, házassága és halálozása. Ethnographia
• 1891 Régi palócz táncznóták. Ethnographia
• 1891 A kimuzsikálás. Ethnographia
• 1897 Szécsény és közvetlen vidéke a honfoglalás előtti korban. Losonc
• 1898 A vén Mátra titka. Balassa-Gyarmat
• 1899 Az ecsegi, nógrádm. bronzleletről. Archaeologiai Értesítő
• 1903 Nyilt levél Katona Lajos úrhoz. Ethnographia
• 1907 A szeretet

Jegyzetek

1. Petőfi Irodalmi Múzeum-névtér. (Hozzáférés: 2024. február 29.)
2. Gyászjelentése
3. Hanusz István 1903: Magyar történeti emlékeztetők a fák birodalmából - IV. Íróink emlékfái. In: Hanusz István: A Kecskeméti M. Kir. Állami Főreáliskola 1902/903-ik évi Értesítője. Kecskemét, 24-25.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Baros Gyula 1915 (szerk.): Irodalomtörténet 4, 83-84
• Archaeologiai Értesítő 1915, 163
• Az Ujság 13/21, 10 (1915. január 21.)
• Vasárnapi Ujság 1901/49, 788, 790 arcképe