Jonathan Williamsszel megalapították az Anglo-Swiss Racing csapatot és beneveztek az európai Formula–3-as sorozatra. Piers Courage az 1967-es dél-afrikai nagydíjon mutatkozhatott be a Formula–1-ben egy Lotus volánja mögött. 3 évig tartó Formula–1-es pályafutása során kétszer dobogós helyen végzett a brit pilóta.
Tim Parnell kérte fel arra, hogy a BRM-ben versenyezzen, de szerepelt a Brabham csapatban és a De Tomaso csapatában is. A brit versenyző 27-szer állt rajthoz.
Halála
Az 1970-es Formula–1-es világbajnokság ötödik futamán a holland nagydíjon a nagy küzdelemben elvesztette uralmát autója felett, ami felborult, maga alá temetve a brit versenyzőt, aki halálos égési sérüléseket szenvedett. 28 évet élt.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Piers Courage című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.