A budapesti József nádor MűegyetemenSteindl Imre volt a mestere, 1880-ban szerzett építész oklevelet. Pályája kezdetén néhány kisebb épületet tervezett, köztük a svábhegyi római katolikustemplomot. 1887-től a Magyar Államvasutaknál dolgozott, ahol később a magasépítményi osztály vezetője, majd a Kereskedelemügyi Minisztérium építésze lett. 1887–1907 között munkatársaival 20 nagyállomás és számtalan kisebb állomás tervezését és kivitelezését végezte, irányította a reneszánszeklektika jegyében. Méltóságteljes megjelenésű, arányos kivitelezésű pályaudvarokat tervezett. A győri, a kassai pályaudvart, valamint a miskolciTiszai pályaudvart átépítette. Még számos középület és templom tervezését és építkezését is vezette.
1960-ban egy átépítési hullám során az eklekticizmus összes jegyét eltüntették róla, majd 1987-ben egy előcsarnokot építettek elé. Tervben van Pfaff eredeti tervei szerinti visszaállítása.[8]
A II. világháborúban megsérült épületet az eredeti terveknek megfelelően állították helyre, de az 1970-es években egy modern állomásépületet emeltek a helyén[9]