A Pentium II az Intel1997. május 7-én bemutatott, 32 bites, x86-os (egész pontosan hatodik generációs Intel P6) mikroarchitektúrára épülő asztali és hordozható számítógépekbe gyártott processzora. Az első Intel processzorcsalád, amely 0,25 µm és 0,35 µm gyártástechnológiával készült. A processzorcsalád 2×16 kB első szintű, és az ezt megelőző processzorokhoz képest meglehetősen nagy méretű, 512 KB-os másodszintű gyorsítótárral (L2 cache) rendelkezik (Xeon típusok elérték az 1MB-ot is). A gyorsítótár a nyáklapon helyezkedett el, és csak a processzor sebességének a felén működött, így ez némi hátrányt jelentett bizonyos feladatok végrehajtásában. Az architektúra Slot 1 foglalatot használt, amely Socket 7, illetve Socket 8 foglalatot váltotta le. A Slot 1 alapja a Single Edge Contact Cartridge (variánsai: SECC, SECC2, SEPP), amely a Socket típusú processzorokkal ellentétben a processzor társkártyákra jellemzően csatlakozik az alaplaphoz, a korai Pentium III processzorok is ezt használták a Socket 370 foglalatra váltás előtt, valamint erre az alapra épülnek a legelső Celeron processzorok.
Az első processzor 233 MHz-es, míg a legutolsó 450 MHz-es sebességgel rendelkezik. Az Intel saját tesztjei szerint az első processzor 364, míg a legutolsó 658 pontot ért el felméréseikben, az arányok tekintetében igen nagy, közel 45%-os a különbség, amely teljes mértékben megegyezik az órajelük különbségével.[1]
Specifikációk
Az asztali számítógépekbe és a mobil eszközökbe különféle magcsalád készült: