1956-ban, 18 évesen feleségül ment a nála kilenc évvel idősebb Jacques Portet (1927-2003) színészhez, akitől 1960-ban elvált.[6] Egy Carita kozmetikai szalonban dolgozott fodrászként. Itt figyelt fel rá egy ügyfél, Françoise Lugagne színésznő, Raymond Rouleau író-rendező felesége, aki a lány természetes és vidám viselkedésében meglátta a született tehetséget, és beajánlotta férjének.[7] 1975-ben Rouleau keze alatt debütált kezdő, amatőr filmszínésznőként a Salemi boszorkányok című filmdrámában, Simone Signoret és Yves Montand társaságában. A film forgatókönyvér Jean-Paul Sartre írta, Arthur Miller színműve alapján.[8]
Színművészi pályája
Természetes tehetség volt, sosem járt színművészi oktatásra. Ennek ellenére azonnal, már 1958-ban drámai főszerepet kapott Alexandre AstrucEgy élet(Une vie) című film klasszikus drámájában, mely Maupassant regényéből készült. Ugyanabban az évben, Marcel Carné rendező Csalók című filmjében nyújtott alakításáért akkora sikert aratott mind a nézők, mind a kritikusok körében, hogy még 1958-ban megkapta a Suzanne Bianchetti-díjat, melyet minden évben a legígéretesebb fiatal színésznőnek adományoztak. Ennek a filmnek bemutatása után a francia filmes világ úgy ünnepelte, mint az egyik legnagyobb tehetségű francia színésznőt. Természetes színjátszó tehetsége és spontán játéka a kor elismert színésznői fülé emelte. Egy gazdag, de szétesett családból szabadulni akaró, de akarata ellenére zárdába kényszerített tizenéves leányt játszott Alberto Lattuada 1960-es filmdrámájában, az Egy novícia levelei-ben. Georges Sadoul(wd) kritikus és filmtörténész egyenesen a kor „legjobb adottságokkal megáldott négy legelső színésznője” közé sorolta Petit-t.
Belmondóval (j) a novícia-film forgatása idején (1960)
1959-ben, a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon megismerkedett Giani Esposito(wd) belgiumi francia költő-énekes-dalszerzővel, akihez egy évvel később, 1960-ban, Édouard Molinaro rendező Une fille pour l’été című romantikus vígjátékának forgatása közben feleségül is ment.[7] Több kalandfilmben szerepelt együtt férjével. 1963-ban megszületett egyetlen közös leányuk, Nathalia, aki később Doushka Bojidarka Esposito(wd) néven színésznő lett,[9] és húszévesen a Walt Disney Productions franciaországi főmegbízottja lett és nagyszámú gyermek- és ifjúsági hanglemezen szerepelt. Pascale Petit még Esposito felesége volt, amikor Ray Danton(wd) amerikai színész-rendezővel folytatott viszonyából 1966-ban megszületett második leánya, Mickaëla (teljes nevén Mickaëla Esposito Danton Kracimira), aki később fotográfus lett. 1969-ben Petit és Esposito házasságát felbontották.[7]
Az 1960-as évek közepén Petit színésznői pályája más irányt vett. Német és olasz B-filmek, könnyű szexkomédiák keresett sztárja lett. Több ilyen jellegű filmvígjátékban együtt szerepelt Tordai Terivel is. Szerepei nagy anyagi és közönségsikert hoztak, de a francia filmesek és mozinézők „elfelejtették”.
Az 1970-es évek elején Petit megkísérelte a visszatérést a francia filmes miliőbe. Komolyabb drámai szerepet vállalt az 1971-es Chronique d′un couple c. filmben, amelynek rendezője és főszereplője is Roger Coggio volt. 1973-ban lemezre énekelte az Il ne reste que moi című sanzont, de az átütő siker elmaradt. Későbbi filmjeiben több figyelemreméltó karakterszerepet is eljátszott, ifjú éveinek sikersorozatát azonban nem tudta megismételni. 2022-ben kiadta önéletrajzi könyvét, Une vie sans tricher (Egy élet csalás nélkül) címmel.[10][11][12]
