A palingenézis („újjászületés“, gr. palin ’újra, ismét’ + genészisz ’keletkezés, teremtés, születés’; angolul palingenesis) különböző fasizmus-elméletek fogalma a fasizmus központi elemének megragadására.
A (társadalomtudományi) fogalom
Emilio Gentile vette át e fogalmat a teológiából, első alkalommal Le Origini dell'Ideologia Fascista (A fasiszta ideológia eredete, 1918-25) című művében. Ezt a „konvergencia-elmélet“ értelmében fogta fel így.[1]Roger Griffin élesebben ragadta meg e fogalmat a fasizmus céljának bemutatásaként, mely a „dekadens társadalom újjászületése”, ami egy csodálatosnak tartott Führer (vezér) létrejöttét célozza a maga beteljesesülésekor. Ezt Griffin „a fasiszta ideológia mitikus magvának” tekintette.[2]
A fasizmus elemzése
A fasiszta ideológia fogalmai mentén a „közösség” egy „forradalmi újjászületéséről” van szó egy „új rendben” és „új korszakban”. Ez alatt egy utópista ultra-nacionalizmus (ellen-) „forradalmi“ törekvését értik. A palingenézis markáns jegye egy meghatározott típusú kultúrpesszimizmusnak:
A kultúrpesszimizmusnak két típusa különböztethető meg: az egyik, mely nem lát kiutat és így kétségbeesésbe torkollik, a másik típus a palingenézises változat, mely a sötét éjszakát nem tartja véglegesnek és nem tekinti a halál előjátékának, hanem ciklikusan értelmezi, egy új hajnal ébredése előjelének. Ha egyszer a kultúrpesszimizmus palingenézises változata átalakult egy politikai tömegmozgalom ideológiai energia-hordozójává, akkor forradalmi energiákat képes kibontakoztatni a társadalomnak a belső dekadenciától és a korrupciótól való megtisztítására szisztematikus üldözés és tömeggyilkosságok útján. Kívülállók és különösen az áldozatok számára ez „nihilistának” tűnhet. Mégis a tervezők és cselekvők szelleme szerint a cél, a nihilizmus legyűrése és a dekadenciának újjászületéssé változtatása egy szellemiség, melyet Friedrich Nietzsche műve, a Hatalom akarása „aktív nihilizmusnak” nevez, megkülönböztetve azt a „passzívtól”.[2]
– Roger Griffin
Roger Griffin e törekvéseket minden fasiszta ideológia ideáltipikus jegyének látja, mind a nácizmus esetében, mind a konzervatív forradalom gondolkodóinál (Armin Mohler, Alain de Benoist) és a jobboldali értelmiségnél, valamint az új jobboldal csoportjainál.[3]
1991-ben Griffin The Nature of Fascism (A fasizmus természete) c. művében javasolta, hogy a fasizmust ideáltipikusan – ideáltipikusan Max Weber értelmében – definiálják. E szerint a fasizmus nem lenne más, mint „politikai ideológia fajta, melynek mitikus magva a maga sokoldalú átváltozásaiban egy populisztikus ultranacionalizmus palingenétikus formájából áll”,[4] mely politikai ideológia fajta leírásához Griffin a fasizmust úgy definiálja mint „palingenézises ultra-nacionalizmus”. Griffin ezzel szembefordul a fasizmusnak a nemzetiszocialista korszakára beszűkített definíciójával. Ezzel elindított egy nagy vitát a nemzetközi kutatásban.[5][6]
Griffin egy célt követ a fasizmusnak az ideológiai magvára vonatkozó definíciójával, mely a fasizmust úgy kezeli, mint bármely ideológiát: „betekintést nyerni a nemzetközi fasizmusnak az 1945 utáni változásaira”.[2] Ezzel elhatárolja magát azon fasizmus-meghatározásoktól, amik egy történelmi korszakra vonatkoznak:
Mivel a meghatározás középpontjában az ideológiai mag áll és nem a konkrét történelmi megjelenési formák (vezérkultusz, paramilitarizmus, a látványosságok politikája stb.), más szavakkal, mivel a fasizmust ugyanúgy kezeljük, mint minden más ideológiát (liberalizmus, szocializmus, konzervativizmus), belátható lesz, egy politikai jelenséget akkor is fasisztaként szemlélhetünk, ha ez még csupán embrionális állapotban létezik egy ideológus fejében és még nem nyert kifejezést politikai párt formájában, nem is beszélve a tömegmozgalom formájáról. Ezen túlmenő értelmes dolog lehet egy politikai energia- formát fasisztának felismerni,még akkor is ha az lemond pártpolitikai és/vagy paramilitáris erőként való fellépéséről és ehelyett úgy tűnik, hogy egy inkább a politikai quietizmus, semmint forradalmi fanatizmus esetével van dolgunk. Így különböző személyeket lehetséges fasisztáknak tekinteni, akiket „a konzervatív forradalom” követőiként sorolhatunk be, pl. Ernst Jünger és Martin Heidegger, amiatt a megszállottságuk miatt, mellyel a kulturális és társadalmi dekadenciát akarják leküzdeni, bár ők csak átmenetileg tekintik az NSDAP-t palingenétikus fantáziájuk megvalósító eszközének.[2]
– Roger Griffin
Griffin ebben a meghatározásban hivatkozik a mai fasizmus-kutatók közti ún. „új konszenzusra”. Ez Matthew Lyons megfogalmazásában: „A fasizmus a jobbszélső ideológia formája, mely a nemzetet vagy fajt szerves közösségként dicsőíti, mely minden más lojalitást túlszárnyal. Hangsúlyozza a nemzeti, vagy faji újjászületés mítoszát a hanyatlás vagy széthullás egy periódusát követően.”[7][8]
Források
↑ehhez Sven Reichardt: Neue Wege der vergleichenden Faschismusforschung.(Új utak az összehasonlító fasizmus-kutatásban) Mittelweg 36 1/2007
↑ abcdRoger Griffin: Völkischer Nationalismus als Wegbereiter und Fortsetzer des Faschismus: Ein angelsächsischer Blick auf ein nicht nur deutsches Phänomen.(Népi nacionalizmus mint a fasizmus előkészítője és folytatója. Angolszász szemmel egy nem csak német jelenségről.) Heiko Kauffmann, Helmut Kellershohn és Jobst Paul (kiadó.): Népi kötöttségek. Dekadencia és újjászületés. – Jobboldali ideológiák elemzései. művében. Unrast kiadó, Münster 2005
↑Roger Griffin: Völkischer Nationalismus als Wegbereiter und Fortsetzer des Faschismus: Ein angelsächsischer Blick auf ein nicht nur deutsches Phänomen.(Népi nacionalizmus mint a fasizmus előkészítője és folytatója. Angolszász szemmel egy nem csak német jelenségről.) Heiko Kauffmann, Helmut Kellershohn és Jobst Paul (kiadó.): Népi kötöttségek. Dekadencia és újjászületés. – Jobboldali ideológiák elemzései. művében. Unrast kiadó, Münster 2005 39,40 o.
↑Roger Griffin (1991): The Nature of Fascism. A német fordítást idézi Alfred Schobert : Rodger Griffin: Der umstrittene Begriff des Faschismus - Interview mit Roger Griffin .(A fasizmus vitatott fogalma – interjúban Roger Griffinnel) A DISS-Journalban 13/2004
↑Roger Griffin, Werner Loh, Andresas Umland (2006): Fascism Past and Present, West and East. An International Debate on Concepts and Cases in the Comparative Study of the Extreme Right. (A fasizmus múltja és jelene nyugaton és északon.) Ibidem kiadó.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Palingenese (Sozialwissenschaften) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
Roger Griffin (2005): Völkischer Nationalismus als Wegbereiter und Fortsetzer des Faschismus. In: Heiko Kauffmann, Helmut Kellershohn und Jobst Paul, Hg.: Völkische Bande. Dekadenz und Wiedergeburt – Analysen rechter Ideologie. Münster: Unrast Verlag. (Einleitung: Online [2]Archiválva2007. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben)
Roger Griffin, Werner Loh, Andresas Umland (2006): Fascism Past and Present, West and East. An International Debate on Concepts and Cases in the Comparative Study of the Extreme Right. Ibidem Verlag. (Rezension: Ralph Kummer, redok Ibidem Verlag Online: [3])
Roger Griffin (1998): Introduction. In: Roger Griffin (Hg.), International Fascism. Theories, Causes and the New Consensus, London.
Roger Griffin (1991): The Nature of Fascism. London.
Roger Griffin (2002): 'The Palingenern Political Community: Rethinking the Legitimation of Totalitarian Regimes in Inter-War Europe'. In: Totalitarian Movements and Political Religions 2/2 (2002), Seiten 24-43
Matthew Lyons: What is Fascism? Some General Ideological Features. (Online bei Publiceye.org [7])
A fasizmus kutatásába való besoroláshoz
Emilio Gentile (1992): "Fascismo". In: Enciclopedia Italiana di Scienze. Lettere ed Arti. Rom. S. 196–199.
Richard Thurlow (1999): Fascism. Cambridge. S. 5f.
Walter Laqueur (1996): Faschismus. Gestern, Heute, Morgen. Berlin. S. 19
Roger O. Paxton (2004): The Anatomy of Fascism. New York 2004. S. 21
Michael Mann (2004): Fascists. Cambridge 2004. S. 12f.
Chip Berlet. (2004) Christian Identity: The Apocalyptic Style, Political Religion, Palingenesis and Neo-Fascism. Totalitarian Movements and Political Religions, Vol. 5, No. 3, (Winter), special issue on Fascism as a Totalitarian Movement.
Roger Eatwell (2003): Reflections on Fascism and Religion. In: Totalitarian Movements and Politics Religions. [8]
Matthew J. Goodwin: Grandpa’s fascism and the New Kids on the Block: Contemporary. Approaches to the Dark Side of Europe. University of Bath [9][halott link]
