Otto Ites 1936. április 3-án, tiszjelöltként csatlakozott a német haditengerészethez. Először a Kondor és az Albatrostorpedónaszádon szolgált, majd 1938 októberben áthelyezték a tengeralattjárós egységhez. Az U–51-en kezdett, majd másodtiszt lett az U–48-on. Reinhard Suhren távozása után első tiszt lett. 1941. márciusában áthelyezték kapitánynak az U–146-ra. A hajóval két őrjáratot tett a Balti-tengeren és az Északi-tengeren.[1]
1941 augusztusban átvette az U–94 parancsnoki posztját. Négy harci küldetése volt, főként az Atlanti-óceán északi részén. Tizennégy hajót süllyesztett el, egyet megrongált. Ötödik útján, 1942. augusztus 28-án a Karib-tengeren, egy repülőgép mélységi bombákat dobott tengeralattjárójára, majd az HMCS Oakvilliekanadaikorvett legázolta a búvárhajót. Ites 25 társával túlélte a támadást, és hadifogságba került. 1946 májusában térhetett haza.[1]
Németországban először fogorvosként dolgozott, majd 1956-ban csatlakozott a szövetségi haditengerészethez. Két éven át a Z–2 romboló parancsnoka volt, majd különböző vezérkari pozíciókat töltött be. Ellentengernagyként vonult nyugállományba 1977 szeptemberében.[1]
