PROFILBARU.COM

A népzene valamely nép vagy népcsoport zenei hagyományainak összessége, amelybe beletartozik a hangszeres zene és a népdal egyaránt.^[1]

Minden népzene legfőbb sajátsága az összetartó, közös stílushagyomány, mely azonban szintén történeti fejlemény s ezért a maga egységén belül sokféle árnyalatot ismer: átvett, beolvasztott rétegeket, a nép vándorlásainak, letelepülésének, érintkezéseinek emléket, műzene-nyomokat stb.^[2] Nyugat-Európában, ahol a népzene a középkor vége óta szervesen beleolvad a művészi zenébe, ez idő óta a városi polgárság népszerű dallamvilága is népzenének számít, míg Kelet-Európában csak a falusi földműves lakosság hagyományos, közös dallamait, a parasztzenét nevezhetjük igazán népzenének.^[2]

Jellemzői

A népzene a műzene ellentétjeként úgy is meghatározható, hogy szerzője ismeretlen, nem konkrét személy; a népzene dallama, ritmusa nem áll szigorú kötöttségek alatt, az idők során változhat, módosulhat.

A kettő határán mozog a népies műzene, illetve a folklorizálódott műzene (ezeknek a szerzője általában ismert).

Népies műzenének a népzenei ihletésű műzenét nevezzük, folklorizálódott műzenének pedig azokat az műzenéket, amelyek a népzene világába kerülve, ott átformálódva elnépiesedtek az ízlésformáló közösség igényei szerint.

Minden fejlettebb civilizáció kialakította a maga népi és műzenéjét. A kettő egymást kiegészíti. A népzenét naiv művészek játsszák és a helyi közösségek formálják ízlésükkel. A műzenét az előkelő körök hivatásos művészei, zeneszerzői, előadóművészei és az előkelőkre vonatkozó hagyományok, divatok formálják.

A hagyományos népi kultúrát, amelytől nem elválasztható a népzene, szerves műveltségnek szokás nevezni, utalva arra, hogy az egy szerves, egész világnézetre épül.

A mai, átformálódott társadalmunkban a fejlett országokban megjelent a könnyűzene fogalma, amely a népzenét formáló helyi kulturális közösségek fölbomlását és új egységes társadalom kialakítását segíti elő. Népzenévé azonban a tömegtájékoztató eszközök, a szórakoztató ipar befolyása és a helyi kulturális közösségek fölbomlása miatt nem válhat. Ezzel együtt a népzene fokozatosan elhal, ahogyan az a társadalmi forma is, amelyben gyökerezik. Ezen folyamatok fölismerése indította az értelmiségieket az eltűnőben lévő hagyományok lejegyzésére, megőrzésére. A népzenekutatás a teljes népi kultúrának csak egy részét vizsgálja.

A népzene helye a másfajta zenék mellett

Zenefajták

Nagy múltú zeneelméleti, zenetudományi alapokkal rendelkező zenefajták

Népzene

Alkalmazott zene

Szórakoztató zene

Klasszikus zene
(Komolyzene)

Európán kívüli műzenék
(arab, indiai, kínai, japán, indonéziai)

Színházi zene

Filmzene

Régi szórakoztató zenék
(szimfonikus szórakoztató zene)

Modern szórakoztató zenefajták
(könnyűzene, 20. század)

A népdalgyűjtők, vagy csak röviden „gyűjtők” azok, akik az adatközlőnek nevezett naiv művészek repertoárját lejegyzik, rögzítik. A népzenekutatók ezeket a lejegyzéseket vizsgálják, elemzik.

Az összehasonlító népzenekutatás az egyes népek népzenéinek viszonyát vizsgálja, így próbálva fényt deríteni a hagyományok kapcsolataira, eredetére.