A nyílthalmazcsillagok olyan csoportja, amely egy közös csillagközi gázfelhőből alakult ki, és tagjai még mindig laza gravitációs kapcsolatban állnak egymással. Átmérőjük 1 – 20 parszek közötti; csillagaik száma a néhány tucatnyitól a néhány ezerig terjedhet. Többnyire csillagközi gáz- és porfelhők környezetében találhatóak. Néhányuk körül – mint az Orion-köd esetében – látványosabb a felhő mint az azt megvilágító, gerjesztő csillaghalmaz, mások esetében (például a Plejádok) viszont már csak a maradványai láthatóak. A Tejútrendszerben mintegy 1000 nyílthalmaz ismert, de a teljes szám ennek a tízszerese lehet. A fontosabb nyílthalmazok listája megtalálható a Messier-katalógusban.
Osztályozásuk
A nyílthalmazokat három különböző módon lehet csoportosítani:
A csillagok sűrűsége szerint
erős csillagkoncentráció
gyengébb, de még jól észrevehető csillagkoncentráció
feltűnő csillagkoncentráció nélküli, de a háttércsillagok közül még kiemelkedő halmaz
szegény (poor): 50-nél kevesebb csillagot tartalmaz
átlagos (moderately): 50 és 100 közötti számú csillag
gazdag (rich): 100-nál több csillagot tartalmazó halmaz
A csillagok fényessége szerint
nagyjából egyforma fényességű csillagokat tartalmaz
egy szélesebb fényességtartományon belül egyenletesen oszlanak el a csillagok
egyaránt tartalmaz nagyon fényes és nagyon halvány csillagokat is
Ezen kívül a nyílthalmazoknak van még egy kevésbé ismert csoportja: a mozgási halmaz
A mozgási halmaz
Laza felépítésű, viszonylag közel fekvő nyílthalmazok.
a térbeli mozgásuk a meghatározható
Ennek alapján tagjaik, valamint a mezőcsillagok szétválasztása elvégezhető. Legjellemzőbb képviselője az UMa mozgási halmaz. (d~150pc, n~120, a Nap a belsejében van anélkül, hogy tagja lenne) Ilyen halmaz még például a Plejádok, a Hyadok, az Orion-, a Perseus-, a Skorpió-Kentaur- vagy a Herkules-áramlat.
